Összegyűjtötték a máltai ostromtérképeket

Málta esetében a történészek biztosan nem értékelték kellőképpen a kartográfusok eredményeit, mivel az 1565-ben megjelent mintegy 60 térkép többségéhez nem is lehetett eddig hozzáférni. Mostanra azonban egy könyvbe gyûjtötték össze a különbözõ országok könyvtáraiban, múzeumaiban és magángyûjteményeiben õrzött máltai térképeket, így hamarosan megkezdõdhet azok szisztematikus kutatása.

1565. május 19-én kezdődött el az a négy hónapig tartó ostrom, amelyben az akkori világ legnagyobb török hada és a Szent János Lovagrend (Johannita Rend) által vezetett máltai védők álltak szemben egymással. A szigetről éjszakánként tudósításokat küldtek a nyugati világ uralkodóihoz, ám sokkal fontosabbak és érdekesebbek voltak az ostromról készült rézmetszet-térképek, amelyek napról napra követték a harc legjelentősebb eseményeit.

Ezeket a térképeket Rómában és Velencében készítették a már piacon lévő rézmetszetek, illetve a Johannita Rend hadmérnökei által rajzolt vázlatok alapján. Az egyik Velencében készült darab címe például arról tanúskodik, hogy az alapjául szolgáló vázlatot június 5-én hajnalban egy Raffaele Salvege nevű barát csempészte ki Szicíliába egy hajón.

Csak az ostrom évében legkevesebb 53 ostromtérkép jelent meg Itáliában, három Németországban, három Franciaországban és egy Németalföldön. A máltai vázlatok készítőinek nevét sajnos nem tudjuk, a rézmetszeteken többnyire a metszetkészítő, a nyomdász, a kiadó vagy a tulajdonos neve van feltüntetve, a térképrajzolóé csak nagyon ritkán.

1550 és 1570 között a római térkép-kereskedelem legnevezetesebb alakja a Burgundiában született Antonio Lafreri volt (1512-1577), aki 1540 körül telepedett le Rómában. Műhelyében a kor legjobb olasz, francia, belga, holland és német metszetkészítői dolgoztak. Az első dátummal ellátott Lafreri-térkép Máltáról készült 1551-ben. Az ostrom évében még nyolc máltai térkép került ki a műhelyből. A többi Rómában készült ostromtérképen Nicholas Beatrizet, Mario Cartaro, Maitre T B és Palombis of Novara neve található. Az 1565-ben Velencében nyomtatott térképek Nicolò Nelli, Giovanni Battista Pittoni, Domenico Zenoi, Giovanni Francesco Camocio és Paolo Forlani aláírásával jelentek meg. A német térképeken Matthaus Franck, Hans Wolf Glaser és Mathias Zundt, a francia térképeken Pierre Bouzey de Woeiriot és Andre Thevet, a holland térképen pedig Hieronymus Cock neve olvasható. Az 1565-ös térképek újabb kiadásait már Claudio Duchetti (Lafreri unokaöccse), Gaspare Alberti, Luca és Donato Bertelli, Pietro de Nobili, Giovanni Orlandi és Henrik van Schoel neve fémjelezte, akik mindannyian a Lafreri-típusú atlaszok kereskedelmével foglalkoztak. A vallettai könyvtárban talált atlaszok közül az egyiket Nobili készítette a XVI. század végén, a másikat pedig Orlandi a XVII. században.

Az 1560-as évek közepén aztán Velencében elkészültek az első Lafreri-típusú atlaszok, amelyekben a már meglévő térképeket gyűjtötték össze egybekötve. A máltai térképeket őrző kevés atlasz többsége magángyűjtőknél maradt meg, jelentősebb részük azonban megsemmisült, vagy legalábbis erősen megrongálódott.