A nagy éhínségre emlékeztek Ukrajnában

Az ukrán fővárosban, Kijevben pénteken megnyitott kiállítás keretében több száz korabeli dokumentumot - különböző egykori utasításokat, a hatóságok titkos jelentéseit -, csontvázzá soványodott gyermekeket és az éhínség áldozatinak holttestével teli utcákat ábrázoló fotókat mutattak be. A rendezvényt Viktor Juscsenko ukrán államfő nyitotta meg.

Juscsenko az éhínség túlélőivel

Ukrajnában, amely a múlt század legnagyobb részében a Szovjetunióhoz tartozott és annak egyik legfőbb gabonatermő területét alkotta, termékeny földje ellenére ebben az időszakban három ízben is pusztított szörnyű éhínség. Az 1921-23. évi a polgárháború befejezése előtt kezdődött, s a szárazság, a világháború és a polgárháború következményein túl szerepet játszott benne az akkori rendszer agrárpolitikájának csődje és a hadikommunizmus politikája is. A második, 1932-33. évi éhínségben nagy szerepe volt a szovjethatalom tudatos fellépésének az ukrán parasztság széles rétegei ellen, ez járt a legsúlyosabb következményekkel, majd a II. világháború után, 1946-47-ben újabb éhínség pusztított az országban.

Az éhínséget az erőszakos kollektivizálás társadalmi-gazdasági következményei, az úgynevezett kuláktalanítás - a tehetősebb parasztok deportálása, nem egyszer fizikai megsemmisítése, és vagyonának elkobzása -, valamint a kötelező beszolgáltatás idézte elő a történészek szerint. 1930-ra Ukrajna 581 járásából 450-ben végrehajtották a falvak kuláktalanítását, az ellenforradalmároknak nyilvánított kulákokat speciális bíróság elé állították, amely gyakran halálos ítéletet hozott, tehetős parasztcsaládokat deportáltak lakhatatlan vidékre.

Az áldozatokra emlékeztek

Tavaszra a gazdaságok 65, a szántóföld 70 százaléka a kolhozokhoz, az erőszakkal létrehozott kollektív gazdaságokhoz tartozott. Az kollektivizálás éveiben a terméseredmények rendkívül alacsonyak voltak, a könyörtelen beszolgáltatás rendszerével biztosították a városok ellátását, míg a falvakból az utolsó vetőmagot is besöpörték. Mi több, 1932-ben a szovjet vezetés 44 százalékkal megnövelte Ukrajna számára a kötelező gabonabeszolgáltatást. 1932 augusztusában a pártaktivistákat felhatalmazták a kolhozokban található gabona elkobzására. Törvényt fogadtak el, amelynek értelmében halálos ítélettel sújtották a "szocialista tulajdon eltulajdonítóit".

A gabona és a háziállatok rendszeres kényszerbeszolgáltatása következtében a Szovjetunió éléskamrájának nevezett Ukrajnában milliók haltak meg otthonaikban vagy az utcán, s szinte mindennapossá vált a kannibalizmus. Kijev, amely szerint a szovjethatalom idején közel tízmillió ember pusztult el, kérte az ENSZ-t, minősítse az éhínséget népirtásnak. Ismerje meg az ukrán népirtás történetét!

(Múlt-kor/MTI)