1956 - A magyar forradalom vizuális reprezentációja a nyugati sajtóban

Suba Andor Ferenc 12 évesen kapta ajándékba első fényképezőgépét szüleitől. 13 évesen nyerte első fotográfiai díját. Érettségi után a Budapesti Műszaki Egyetemen tanult, és a diktatúra éveiben hamar szembesült az uniformizált művészetfelfogás emelte korlátokkal. A szabad művészet eszménye és az államilag előírt ábrázolásmód között igyekezett középutat találni: alkotói karrierjét grafikusként és fotó-designerként kezdte. Korai megbízásai közé sorolható néhány nagyobb állami nagyvállalat külföldi promóciójának kidolgozása. A grafika és a fotográfia elemeinek vegyítésével egyéni és újszerű kifejezésmódot talált, mely lehetővé tette számára, hogy reklámgrafikusként szignálja munkáit.

A forradalom kitörésekor a budapesti utcákat járva dokumentálta az eseményeket. Jelen volt - többek között - a Parlament előtti sortűznél. Saját szavaival így emlészik minderre: "Az akkor látottak örök fájdalomként égtek bele az emlékezetembe."

Suba Andor Ferenc '56-os eseményfotóit 50 év után szemlélve az az érzése támad a megfigyelőnek, hogy nem fotóriporteri, hanem művészi feldolgozásmóddal van dolga. Mintha már akkor is az emlékállítás-gesztusa határozta volna meg a fotós kompozícióalakítását, témaválasztását. Saját bevallása szerint eredetileg nem kívánta személyesen nyomon követni az eseményeket, ám a felkelők lelkesedése - egyfajta mindenhol és mindenben jelen lévő és felfedezhető életöröm - őt is az utcán tartotta.

A forradalom napjai alatt kötött barátságot nyugati újságírókkal; Rolf Gillhausennel a Sterntől és Francois Tourtet-ével a Paris Match-tól. Az elkészült fotókat rajtuk és más, a helyszínről tudósító újságírókon keresztül juttatta el a világsajtóhoz, hogy külföldön is megismerhessék a magyarországi történéseket. Az ÁVH kétszer is sikertelenül próbálta letartóztatni, majd sajtókapcsolatai miatt menekülnie kellett. A megkezdett emigráció első állomása Bécs, ahol a Ford és a Rockefeller Alapítványok támogatásában részesült, több más neves menekült művész és tudós mellett.

Kezdetben barátja, a karmester Rozsnyai Zoltán alapította Philharmonia Hungarica mellett végzett sajtómunkát és szerzett támogatókat az együttesnek. Ennek a munkának köszönhetően számtalan kapcsolatra tett szert, melyek elősegítették új egzisztenciájának megteremtését. A baden-württembergi Stuttgartban letelepedett művész az évek folyamán dolgozott a Readers Digest kiadónak, amerikai reklámügynökségeknek, de mindenek előtt olyan nagy német ipari konszerneknek, mint a Daimler Benz, a Porsche, a Bosch, vagy éppen a Stihl. Reklámmunkáin túl számtalan divatfotót is készített a Nina Ricci és a Triumpf International megbízásából. Saját alapítású stúdiója a világ 30 országában dolgozott.

A kiállítás a stuttgarti Magyar Kulturális Intézetben tekinthető meg.