Az isteni színjátszó: 685 éve halt meg Dante

Politikai küzdelmek feketén-fehéren

Valószínűleg 1265 májusában született, régi nemesi családban: ükapja, Cacciaguida - akinek feleségétől az Alighieri név származik - megjelenik majd a Paradicsom XVI. énekében. Anyját korán elveszítette, apja újranősült. A gyermek Dante szerzetesiskolákban tanult, a retorikában az enciklopédikus tudású Brunetto Latini volt a mestere, az ő révén Arisztotelész, Cicero és Seneca művei, valamint a Biblia váltak műveltségének alapköveivé. A retorika mellett jogot, orvostudományt és művészeteket tanult a bolognai egyetemen, ezáltal rendkívül széleskörű és mély tudásával a kor egyik legműveltebb emberévé vált.

Kilencéves korában találkozott először leendő múzsájával, Beatricével, akit műveiben a világirodalom egyik legismertebb nőalakjává tett. A lány még igen fiatalon a neves bankár, Simon de Bardi felesége lett, majd 1290-ben elhunyt. Halála mélyen lesújtotta a költőt. Felejtést és megnyugvást a házasságban sem talált, bár 1293-ban nőül vette Gemma Donatit, akitől három gyermeke született. 1294-ben Beatrice emlékére összeállította első jelentős költői művét, az Új élet című lírai regényét, amely az új irodalmi stílus, a dolce stil nuovo minden jegyét magán viseli. A korábbi költői terméséből válogatott verssorozathoz maga a költő írt tudós magyarázatot, hogy verseinek értelmét megvilágítsa, elmondja életének és Beatrice iránti furcsa szerelmének történetét. Beatrice alakja itt már a magasztos és tiszta középkori szerelem örök érvényű jelképévé vált.

1295-ben, mintegy vigasztalásképpen, Dante belevetette magát a közéleti küzdelmekbe, a politika lett új "szerelme". Belépett az orvosok és gyógyszerészek céhébe, így megnyílt számára az út a közhivatalok felé. Firenze történetének egyik legzavarosabb időszaka volt ez: az uralmon lévő guelf párt két részre szakadt, a feketékre, akik a pápaság mellett kötelezték el magukat és a fehérekre (Dante is idetartozott), akik a városállam önállóságát védelmezték mindenáron. Kezdetben a fehérek kerekedtek felül, s száműzték a feketéket. Dante fényes karriert futott be: az ún. Százak Tanácsának tagja lett, majd 1300 júniusában beválasztották Firenze hat priorja közé.

1301-ben azonban, míg Dante követként Rómában tárgyalt VIII. Bonifác pápával, a fekete guelfek államcsínyt hajtottak végre, s elűzték a fehéreket. Dante ellen koncepciós pert indítottak, s korrupció vádjával 1302-ben távollétében máglyahalálra ítélték. Ezzel kezdődött élethosszig tartó száműzetése, életének ezen időszakáról, bolyongásairól csak igen kevés adat áll rendelkezésre. Kezdetben a száműzött fehér guelfek szövetségének titkára volt, ám kicsinyes torzsalkodásaik miatt szakított velük.

1. Politikai küzdelmek feketén-fehéren
2. Utazás a másvilág birodalmaiban