135 éve verték le a párizsi kommünt

A forradalom véres hete

Programjuk egy része megismételte az 1793-as intézkedéseket: megvonták az egyház állami támogatását, 10 órás munkanapot írtak elő, a gyárakat a munkások szövetkezeteinek adták át, általános hadkötelezettséget vezettek be, a nőket egyenjogúsították, ellenőrzés alá vonták az árakat, a lakbéreket mérsékelték, az iskolai oktatást kötelezővé és ingyenessé tették. Forradalmi naptárt vezettek be, a rendőrséget munkásmilíciák váltották fel. Minden vezetői posztot választással töltöttek be, s mindenkit vissza lehetett hívni. A kommün tisztviselői annyi fizetést kaptak, amennyit egy munkás keresett.

Forradalom a körbezárt városban

Közben május 10-én Frankfurtban a versailles-i kormány békét kötött a poroszokkal, lemondva Elzász-Lotaringiáról s 5 milliárd frank hadisarcot vállalva. A Lyonban, Saint-Étienne-ban, Marseille-ben és Toulouse-ban is létrejött kommünöket gyorsan felszámolták, így a párizsiak egyedül maradtak a versailles-i kormánnyal szemben.

A francia és német csapatok áprilisra teljesen körülvették és folyamatosan bombázták Párizst. A szervezetlen és képzetlen felkelők nem tudták a katonai kezdeményezést magukhoz ragadni, a kormány viszont elérte, hogy a németek szabadon engedték hadifoglyaikat, akiket a kommün ellen vetettek be. Május 21-én a porosz megszállók támogatásával a 130 ezer fős kormánycsapatok MacMahon marsall (későbbi köztársasági elnök) vezetésével ellenállás nélkül elfoglalták Párizs egy részét. Kegyetlenkedések mindkét részről előfordultak, a túszokat, köztük Párizs érsekét is kivégezték.

Maximilien Luce: Párizsi utca 1871 májusában (A kommün)

A főváros lakossága nyolc napon át hősiesen védekezett, 900 barikádot emeltek, felgyújtották a Tuilérák palotáját és a Városházát, minden házért külön csata folyt. A "véres hét" során a kormány megtörte a kommünárok ellenállását, a harcok idején elesett vagy a bukás után rögtönítélő eljárással kivégzett kommünárok száma 20-25 ezerre tehető, a kormánycsapatok vesztesége mindössze 750 fő volt. A főváros elfoglalása után kemény megtorlás következett: 38 ezer embert fogtak le, s a hadbíróságok 1876-ig mintegy 7 ezret ítéltek börtönre vagy Új-Kaledóniába és Algériába történő száműzetésre. A 95 halálos ítéletből 23-at hajtottak végre.

A nemzetgyűlés Thiers-t választotta elnökké, helyére 1873-ban MacMahon került, és a köztársaság a továbbiakban is fennmaradt.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma, Sajtóadatbank)

1. Forradalmi kormányzat a szuronyok árnyékában
2. A forradalom véres hete