Az MTI története a koalíciós-időszakban

A Magyar Távirat Iroda működésének 1945 és 1948 közötti átmeneti időszaka a független hírszolgáltatás követendő példája. De a nemzeti hírügynökség birtoklása azonos (lehet) a tájékoztatás hatalmával. Ezért ahogy az országgyűlésben, úgy végül a hírgyár életében is beköszöntött a `fordulat éve`.

Az 1945 és '48 között dúló "médiaháború" eredete politikai okokra vezethető vissza. Az együttműködési kényszeren alapuló koalíciós kormányzás minden részvevőjének elemi érdeke volt a közvélemény befolyásolása. A politikailag igen hamar megosztottá vált lappiacon - a cél szentesíti az eszközt elvét követve - a pártok a gyakran még veszteséges újságokat is életben tartották, csak hogy a szócső (és általa a szavazat) ne vesszen el.

1947 végén hivatalosan újra bevezették a cenzúrát és az országon végigsöprő Szabad Nép-előfizetői kampányt is a közelgő "diktatúra csalhatatlan jeleként" értelmezték a sajtóélet szereplői és figyelői. Az újságok hasábjain kibontakozó "mesterséges nyilvánosságnak" a nemzeti hírügynökség egy ideig még képes volt ellenállni. A többi között az MTI -t is magában foglaló Magyar Központi Híradó Rt. élén kezdettől fogva a koalíciós kormány és a szakszervezetek küldöttei álltak - jól érzékelhető baloldali fölénnyel. A nyomtatott sajtóval ellentétben itt azonban a "politika helyett a szakma került előtérbe" - legalábbis 1948 tavaszáig. Addig az MKH vezetése kényesen ügyelt a "koalíciós" (értsd: négypárti), azaz politikailag vegyes összetételű hírek közlésére, amellyel viszont a parlamenten kívüli pártok megjelenési jogait korlátozta.

Az a tény, hogy a hírügynökség nem szólt bele a politikába, nem jelenti egyúttal a másik fél közömbösségét is a véleményformálás megszerzésére. Az 1947-es "kékcédulás választások" idején Barcs Sándor ügyvezető alelnök még személyesen tiltotta meg a választási agitációt, így a kommunista párt fokozódó erőfölényét az MTI hírei nem érzékeltették a lakossággal. De amikor 1948 tavaszára a távirati iroda vezetőivel szembeni követelmény a szakmai hozzáértés helyett a politikai megbízhatóság lett, itt is beköszöntött a "fordulat éve".

A dolgozók között is kialakult egy sajátos öncenzúra. Ha az irodába belépő elvtárs "nem megfelelő" hangvételű beszélgetésnek lett volna fültanúja, hirtelen csak ennyit kérdeztek egymástól a kollégák: "És mondd, te hogy csinálod a baracklekvárt?" A szomorú végkifejletig azonban számos szervezési, újjászervezési és átszervezési feladat állt a vállalat irányítói előtt, amelyeknek változatos megvalósításáról a valóban hiánypótló kötet fejezeti árulkodnak.

Z. Karvalics László és Andreides Gábor: A Magyar Távirati Iroda története 1945-1948. Kiadja a Napvilág Kiadó és a Magyar Távirati Iroda, 148 oldal, 1700 Ft.