120 éve született Kun Béla

Apja körjegyző volt, fia középiskoláit Zilahon kezdte, itt Ady Endre korrepetálta. Kolozsvárott érettségizett, a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba 1902-ben lépett be, s 1904-ben változtatta nevét Kohnról Kunra. Egy ideig jogot hallgatott, majd nagyváradi, kolozsvári és budapesti lapoknál lett újságíró, 1907 júliusban félévi fogházra ítélték egy írásáért. 1908-tól a kolozsvári Munkásbiztosító Pénztár tisztviselője volt, s részt vett az erdélyi szociáldemokrata mozgalomban. A világháború elején behívták, 1916-ban orosz fogságba esett, a februári forradalom után Tomszkban belépett a szociáldemokrata, majd a bolsevik pártba.

Népgyűlés a Parlament előtt, Kun Béla beszél, 1919

1918. március 24-én vezetésével alakult meg az Oroszországi Kommunista Párt magyar csoportja. Kapcsolatba került Leninnel s más bolsevik vezetőkkel, a szocialista hadifoglyok nemzetközi szervezetének elnöke volt. Részt vett a moszkvai eszer-lázadás leverésében, harcolt a permi fronton. Tapasztalatait magyar viszonyokra Mit akarnak a kommunisták? című munkájában adaptálta, elemezve a tanácsrendszert s a permanens forradalmat. 1918. november 17-én hazatért, létrehozta a Vörös Újságot és november 24-én megalapította a Kommunisták Magyarországi Pártját, amely Központi Bizottságának elnöke lett.

A kormány utasítására 1919. február 21-én a KMP több vezetőjével lefogták, de a börtönből is irányította az egyesülési tárgyalást a szociáldemokratákkal. Propagandája a Tiszáig nyomuló románok elleni szovjet katonai segítség ígéretén alapult. A Vix-jegyzék 1921. március 21-i átnyújtása után, az elfogadhatatlan területi feltételek miatt, Berinkey Dénes kormányfő és Károlyi Mihály államfő lemondott. A két munkáspárt kommunista elvek alapján Magyarországi Szocialista Párt néven egyesült, kikiáltva a Tanácsköztársaságot. A Forradalmi Kormányzótanács elnöke Garbai Sándor, valódi vezetője a kül- és hadügyi népbiztos Kun Béla lett.

A vezetésben a kisebbségben lévő kommunisták diktáltak, forradalmi terrort vezettek be. Március 24-én Kun jegyzéket küldött a párizsi békekonferenciához, elismerve a belgrádi egyezményt, elutasítva a Vix-jegyzéket. A Pestre érkező Jan Smuts brit tábornok a gazdasági blokád feloldását ígérte, s a magyarok meghívását a béketárgyalásra. Az új demarkációs vonalat a kormányzótanács csak úgy fogadta volna el, ha a megszállók az ország belügyeibe nem avatkoznak be s visszakapják Szegedet és Aradot. Smuts ekkor befejezte a tárgyalásokat, a csehek és románok pedig támadást indítottak. A hirtelen felállított Vörös Hadsereg nagy területeket vett vissza az ellenségtől, de - bár Kun kapcsolatban volt a szovjettel - nem jött létre a tervezett katonai együttműködés.

Elmaradt a földreform, a parasztság szembekerült a kormánnyal, az ország élelmezése megbénult. Clemenceau június 7-i jegyzéke az északi hadjárat leállítását követelte, megígérve hogy a románok kiürítik a Tiszántúlt. A Vörös Hadsereg megkezdte a kivonulást a Felvidékről, július 1-jén új demarkációs vonalat jelöltek ki. A románok azonban nem távoztak, a Vörös Hadsereg július 20-i akciója hamar összeomlott. A román hadsereg átkelt a Tiszán, s Budapest felé indult, a kormányzótanács augusztus 1-jén lemondott.

Kun Béla a VII. kongresszuson

Kun Bécsbe menekült, ahol internálták. 1920 nyarán emigrált Szovjet-Oroszországba s Frunze mellett harcolt a Krím vidékén. 1922-23-ban Szverdlovszkban az uráli párt egyik vezetője volt, s a párt képviselője a Komszomol vezetőségében. 1921-36 közt a Komintern Végrehajtó Bizottságának, 1928-tól az elnökségnek is tagja, 1925-36 közt a magyar párt Központi Bizottságának tagja volt. A Landler Jenő vezette bécsi emigránsokat, kevésbé ortodox nézeteiket moszkvai lapjában támadta, de 1924-ben kibékültek. Kun felkeléseket szervezett Németországban és Ausztriában, ezek kudarca miatt Leninnel is szembekerült.

Állítólag ellentétbe került a sztálini vonallal, a magyar párt 1936-os Komintern-vizsgálata nyomán tisztségeitől megfosztva könyvkiadó-igazgató lett s írt egy Petőfi-tanulmányt. 1937. június 29-én trockista szervezkedés és kémkedés vádjával letartóztatták, a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiuma szerint 1939. november 30-án egy moszkvai börtönben hunyt el. (A Voproszi Isztorii 1989-es cikke úgy tudja: 1938. augusztus 29-én főbe lőtték.) A Kun elleni per s az ügyészi felülvizsgálat 1955-ös anyagából kiderült: koholt vádak alapján ítélték el. Rákosi alatt nevét sem írták le, mert a "bölcs vezér" magát tartotta a tanácskormány vezetőjének, 1955-ben rehabilitálták.

Kun éles eszű, kiváló szervező volt, de doktriner nézetei miatt pártja népszerűtlenségét nem érzékelte, a kormányzás feladataival sem tudott megbirkózni és később sem ismerte ki magát a kommunista mozgalom intrikái közt.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma)