230 éve ketyeg a tengerészeti időmérő
2006. február 17. 12:00
Egy óra, amely több, mint kétszáz éve működik? Nem kell javítani, olajozni és száz nap múlva is csupán néhány másodpercet késik? A szerkezet valóban létezik.
Korábban
A korszak fából készült ingaórái nem feleltek meg a célnak. A hordozható, rendkívül stabil óraszerkezet megalkotására végül egy asztalos vállalkozott. A mester, bizonyos John Harrison az észak-angliai Yorkshire-ben született 1693-ban, s első óráját már húsz évesen elkészítette. A későbbiek során egyre finomabb technikát alkalmazva állította elő precíz időmérő berendezéseit. Naponta figyelte a csillagok mozgását, s az ablakkeret valamint a szomszéd ház kéményének vonala mentén dolgozóasztalánál zárta a szöget. Így sikerült biztosítania, hogy a már létrehozott óraművek folyamatosan jól járnak, télen és nyáron ugyanazzal a rendszerességgel ketyegnek. Szakemberként felfigyelt a tudományos világ megoldatlan problémájára, s a fedélzeti navigációhoz ellenálló anyagokból készült, s nem a szokásos ingás alapelven működő órát tervezett.
A mai napig működőképes Harrison óra titka a súrlódás-, megakadás- és kopásmentes óramű. Fa, réz, bronz és acél felhasználásával, valamint - az inga helyett - két mérleg beiktatásával először tette lehetővé a pontos tengeri időmeghatározást. A fát fokozatosan felváltó fém alkatrészek megoldást jelentettek az állandóan változó hőmérséklet, páratartalom és légnyomás problémájára. Az egymáshoz kapcsolt mérlegek pedig kiegyenlítették a hullámok okozta instabilitást. A szerkezet külön érdekessége, hogy az egyes elemek gyakorlatilag nem érintkeznek egymással. Nézze meg, hogyan működik az óra >>>
Másfél kilós zsebórája azonban felülmúlta ezt a találmányt is. Az 1753-ban készített 13 cm átmérőjű óramű egy 47 napos tengeri utazás után is csupán 40 másodpercet késett. Ez pedig háromszor jobb eredmény volt, mint amiért odaítélték a Hosszúsági fok-díjat (Longitude Prize).
Az időmeghatározás után a térképészet következő nagy feladata a hosszúsági fokok meghúzása, s ezáltal a pontos helymeghatározás kialakítása volt. Harrison találmánya nyomán ez azonban már gyerekjátéknak minősült.
A 18. századi tengeri hajózás kulcskérdése, az ún. longitudinális probléma és John Harrison személye áll greenwich-i obszervatórium Idő és Tér című február 15-én nyílt kiállításának központjában.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
28. A második világháború
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés
- Argentínában sem menekülhetett sorsa elől a „végső megoldás” végrehajtója, Adolf Eichmann
- Ciánkapszula és pisztoly vetett véget Hitler és Eva Braun másfél napos házasságának
- A bukott Duce maradványain vezette le háborús dühét az olasz nép
- A gyógyszeriparban, a közlekedésben és a számítástechnikában is óriási előrelépést hozott a II. világháború
- 1946-ban zárták be az utolsó, japán-amerikaiakat fogva tartó koncentrációs tábort
- Gránát elé vetette magát a brit katona, hogy megmentsen egy anyát és gyermekét
- Mindössze három fogolynak sikerült elmenekülnie a „nagy szökés” során
- Második világháborús tankot emeltek ki egy folyóból a Fülöp-szigeteken
- Olaszország átállása adta meg a löketet Magyarország német megszállásához
- Máig nem derült fény a hírhedt géprabló, „D. C. Cooper” kilétére 20:20
- Egyedi humorával nyűgözte le a közönséget Latabár Kálmán 18:05
- Macbeth, a tragikus hős és VI. Jakab, a boszorkányos király 16:05
- A protestánsok sérelmei vezettek az első defenesztrációhoz Prágában 15:05
- Az aszódi Podmaniczky–Széchényi-kastély 10:35
- Megpecsételte Napóleon sorsát a végzetes oroszországi hadjárat 09:50
- Saját országának nevét is megváltoztatta Mobutu, Zaire elnöke 09:05
- Utolsó pillanatáig nevettetett Harry Einstein, a nagy komédiás tegnap
