Zangida-dinasztia

Zangida, Észak-Irakban (al-Dzsazíra) és Szíriában 1127 és 1222 között uralkodó, török származású muszlim dinasztia; alapítója Zangí volt. Amikor ő 1146-ban meghalt, fiai fölosztották egymás között a birodalmat: Szíria Núr ad-Dín Mahmúdé lett (ur. 1146-74), al-Dzsazíra pedig I. Szajf ad-Dín Gázíé (ur. 1146-49). Núr ad-Dín elfoglalta Damaszkuszt (1154), fennhatósága alá vetette Egyiptomot (1186), s végül széles és erős egységfrontot hozott létre a keresztesek ellen - az ő hadvezére volt Szaladin, az egyiptomi Ajjúbida-dinasztia későbbi megalapítója.
A Zangidák szíriai ága 1181-ben egyesült újból az irakival, s végül Szaladin új birodalmának része lett. A Zangidák al-Dzsazírában visszaverték Szaladin Moszul elleni támadásait (1182 és 1185), végül mégis el kellett fogadniuk fennhatóságát. Az utolsó Zangida, Nászir ad-Dín Mahmúd (ur. 1219-22) mellett régensként egy volt rabszolga, Badr ad-Dín Lúlú ragadta magához a hatalmat, aki 1222-től 1259-ig atabégként uralkodott Moszulban, ezután pedig hamarosan mongol kézre került a város.
A Zangidák egy harmadik ága 1170-ben a Moszultól nyugatra fekvő Szindzsárban jutott hatalomra, s kb. 50 évig a trónon maradt.