II. Jakab (Stuart-ház)

Az áttért fiatalember

Jakab, II., (szül. 1633. okt. 14. London, Anglia - megh. 1701. szept. 16/17. [a régi naptár szerint szept. 5/6.] Saint-Germain, Franciaország), Nagy-Britannia utolsó katolikus királya 1685-től 1688-ig; a trónról való eltávolítása, valamint III. Vilmos és II. Mária megkoronázása révén végleg megszilárdult Angliában a Parlament hatalma.
I. Károly és Henrietta Mária második életben maradt fia volt. 1634 januárjában lett York hercege. Az angol polgárháború idején, 1642 októberétől Oxfordban élt, amíg a várost 1646 júniusában el nem foglalták a Parlament erői. A Parlament rendeletére a St. James-palotába vitték, ahonnan 1649 elején anyjához utazott Franciaországba, 1652 áprilisában beállt a francia hadseregbe, és részt vett négy hadjáratban. Felettese, a nagy francia generális, Turenne vikomtja megdicsérte bátorságáért és rátermettségéért. Amikor bátyja, II. Károly 1656-ban szövetséget kötött a spanyolokkal Franciaország ellen, Jakab - némi vonakodás után - átállt bátyja oldalára, és a spanyol had jobbszárnyát vezette 1658 júniusában, a `dűnék csatájá`-ban.
Miután fivére, II. Károly 1660-ban elfoglalta az angol trónt, Jakab lett a hadiflotta parancsnoka. Sokat tett az ütőképesség megőrzéséért, valamint a hadiflotta szervezetének megreformálásáért. A gyarmatok terjeszkedését is támogatta. Az ő kezdeményezése nyomán foglalták el Nieuw Amsterdamot 1664-ben a hollandoktól, és a tiszteletére nevezték el New Yorknak. A második és a harmadik holland-angol háború kezdő hadműveletei során ő irányította a flottát.
A politikában élénken támogatta Clarendon earljét, akinek leányát, Annát 1660 szeptemberében feleségül vette. Esküvője előtt és után - bátyjához hasonlóan - nőcsábász hírében állt. 1668-ban vagy 1669-ben mégis katolikus hitre tért, igaz, bátyja ösztönzésére 1672-ig az anglikán vallás szertartásai szerint vette magához a szentségeket, s 1676-ig látogatta az anglikán istentiszteleteket. II. Károly azt is megkövetelte, hogy Jakab két lányát, Máriát és Annát protestáns hitben neveljék.
Áttérése nemigen befolyásolta politikai nézeteit, amelyeket elsősorban a kivégzett apja iránti tisztelet és az anglikán egyház konzervatív köreihez fűződő kapcsolatai határoztak meg, olyannyira, hogy barátságosabban viselkedett az anglikán egyházzal, mint protestáns fivére. Lelkesen üdvözölte a tervet, hogy Anglia avatkozzék be ismét az európai háborúba - ezúttal a hollandok oldalán -, és beleegyezett, hogy idősebbik lánya, Mária hozzámenjen a protestáns Orániai Vilmoshoz (1667).
Minthogy Károly felesége, a királyné gyermektelen volt, Jakabnak, mint a trón várományosának áttérése közfelháborodást keltett. Jakab 1673-ban inkább lemondott minden hivataláról, semmint, hogy katolicizmusát megtagadó esküt tegyen. Vallási hovatartozása így nyilvánosságra került. Ugyanebben az évben meghalt első felesége, és ő provokatív módon a római katolikus Modenai Máriát vette feleségül. Ezek után 1678-ra már sokan elhitték a `pápista összeesküvés` kiagyalt történetét, amely szerint egyes katolikusok Károly meggyilkolását és Jakab trónra ültetését tervezik. 1679 és 1681 között három parlamenti ciklus igyekezett Jakabot kizárni a trónöröklésből. E válságos időszakban Jakab emigrációba vonult Brüsszelbe és Edinburgh-ba. Olyan szívósan védelmezte jogait, hogy a kizárás követelői végül is feladták a küzdelmet. 1682-ben visszatért Angliába, és ismét visszaszerezték és megerősítették hatalmukat a helyi kormányzásban, miután a maguk előnyére szervezték újjá a városi és megyei vezetőtestületeket. 1684-ben már Jakab volt az ország legbefolyásosabb politikai személyisége. 1685. február 6-án, amikor végre trónra ülhetett, alig hangzott el nyílt kritika a személye ellen. Úgy látszott, az anglikánok erőteljes támogatásával ő lehet a XVII. század egyik legnagyobb hatalmú brit királya.

1. Az áttért fiatalember
2. Katolikus király Anglia élén
3. Az uralkodó bukása