Halló - halló, avagy telefon a tenger alatt

Frederick Kappel, az Amerikai Telefon és Telegráf Társaság (AT&T) elnöke (balra) és Oliver Buckley, az AT&T Bell Telefon Laboratóriumok elnöke (jobbra). Az első transzatlanti telefonkábel megnyitóján, 1956. szeptember 24-én megteszik az előkészületeket, hogy létrejöjjön a kapcsolat a brit szigetországgal.

A TAT-1 névre keresztelt rendszer eleinte harminchat egyidejű beszélgetés kiszolgálására volt képes és az első három percnyi beszélgetés 12 $-ba került  kezdeményezője számára. Az amerikai, kanadai és brit együttműködésből létrejött hálózat kezdetben 2250 mérföldnyi távolság áthidalására volt alkalmas, így Újfundland és Skócia partjait kötötte össze. Kiépítési költsége, mai áron számolva valamivel több, mint fél milliárd dollárt emésztett fel. De megérte! Óriási előrelépés volt ez az addigra nyolcvan éves telefonálás történetében.

1876-ban Alexander Graham Bell a philadelphiai kiállításon bemutatja világraszóló ötletét, a telefont. Két évre rá megnyílik a világ első telefonközpontja az egyesült államokbeli New Havenben. Néhány éven belül a franchise rendszerben működő központok sora tárja ki kapuit a nagyobb amerikai városokban. Anyavállalatuk a Bell System. Hosszútávon a cél a minél nagyobb távolság leküzdése lesz. 1892-ben először csörren meg a telefon Chicagoban úgy, hogy a másik oldalon New York jelentkezik. Voltak azért még hiányosságok. Egyrészt egyelőre igen borsos ára volt az új technika alkalmazásának (az első öt percért 9 $-t kellett fizetni), másrészt meg kellett küzdeni azért, hogy valaki "vonalat kapjon". Ez az áramkör egyelőre ugyanis csupán egyetlen hívás egyidejű továbbítására volt felkészülve.

Magyarország az 1890-es évek első felében világszinten is élen járt eme nagyszerű találmány alkalmazásában. A Puskás Tivadar által megálmodott Telefonközpont  dolgozói már egy évtizede (egészen pontosan 1881. május elseje óta) megállás nélkül biztosították a hang-kapcsolatot hívó és hívott között. A korabeli lakosság - a jelenből nézve - igen szerencsésnek mondhatta magát. A 180 forintos éves előfizetési díjat csak egyszer kellett "leszurkolni", ezután mindenki annyit és olyan hosszú ideig beszélt, ameddig meg nem unta - vagy ameddig a telefonos kisasszony szét nem kapcsolta a partnereket. 1892-ben napvilágot látott az első magyar telefonkönyv is "A budapesti telefon-hálózat névsora" címen. 238 nevet tartalmazott.

Mikor az óceánon túl, a két amerikai nagyváros közötti összeköttetés megvalósul, Európa szívében, Budapesten már formálódik a lakosság hírekre és élő kulturális közvetítésre kiéhezett rétegeinek igénye a Telefonhírmondóra. A gyümölcs a következő évben beérik.

A TAT-1 kábele

"Telefonhírmondó a címe annak a világcsodának, mely tegnap és ma Budapestet csakugyan Európa elsõ városává tette [...] nekünk van a világon egyedül elbeszélt hírlapunk, ami csakugyan unikum." (Pesti Hírlap, 1893. február 17.)

Jókai Mór sem állhatta meg szó nélkül, hogy ne reagáljon erre a fantasztikus találmányra:

"A Telefonhírmondó korunknak legelmésebb találmánya. Egy élő hírlap, mely minden nyomtatott hírt megelőz, a nap eseményeit odahozza helyünkbe: nappal értesít, tudósít, este pedig a színházi élvezeteket osztja szét az otthon ezereknek. Fõ- és székvárosunknak ez az egyik legérdekesebb speczialitása."

A túlságosan drágának még az akkori viszonyok mellett sem nevezhető 18 forintos éves díjszabás (amely a telefon előfizetés díjának éppen a tizede volt) évről-évre több előfizetőt vonzott. Míg az indulást követő évben csupán 700 állandó hallgatója volt a híreknek és a zenei közvetítéseknek, addig a század utolsó évére ez a szám 7629-re növekedett. A világháború éveiben mélyrepülés következett be a társaság életében (1915-ben mindössze 2821-en voltak kíváncsiak a "hangos újságra"), hogy aztán ismét "szárnyaljanak". 1930-ban, amikor pedig már hazánkban is éreztette hatását a nagy gazdasági világválság, a Telefonhírmondónak ez mintha meg se kottyant volna. Története során rekordmennyiségűnek számító előfizetői tábort, mintegy 9107 főt szórakoztatott és informált telefonvonalán keresztül.

A telefon technikai fejlesztésében azonban továbbra is az Újvilág tudósai jártak az élen. 1964-ben, amikor az Államok bekapcsolódott a vietnámi háborúba, valószínűleg jó hasznát vették a gyors információáramlásban az akkorra kiépített telefonkábelnek, amely már a tenger alatt húzódva Japánból indult ki és a Csendes-óceánt átszelve Hawaii partjainál ért újra szárazföldre, hogy aztán közvetlen kapcsolatot létesítsen a kontinenssel. A következő két évtizedben a fejlődés persze nem állt meg. 1983-ban Chicago városa jut újra szerephez a történetben: a helyi lakosság élvezheti a világon először a mobiltelefon-szolgáltatás előnyeit. Hogy ennek a lépésnek milyen következményei lettek, azt  azóta mindannyian nap mint nap tapasztaljuk.