Ottó

Ottó, görögül OTHÓ (szül. 1815. június 1. Salzburg, Ausztria - megh. 1867. július 26. Bamberg, Bajorország), az újkori Görögország első királya 1832-től 1862-ig; mielőtt 1843-ban rákényszerült az alkotmányos monarchia bevezetésére, egyeduralkodóként kormányzott. Megpróbálta növelni országa területét Törökország rovására, de nem járt sikerrel.
Bajorország királyának, I. Lajosnak volt a fia, s a nagyhatalmak 1832 májusában, Londonban tartott konferenciáján szemelték ki Görögország uralkodójának. A görög Nemzetgyűlés 1832 augusztusában jóváhagyta a döntést. Az új király - számos bajor tanácsadójával együtt - 1833. február 6-án érkezett Görögországba. Ottó új törvénykönyvet léptetett életbe, és reguláris hadsereget szervezett. Ám az abszolutista uralom és a szigorú adórendszer elégedetlenséghez vezetett, s Joseph Ludwig von Armansperg kancellárnak 1837-ben le kellett mondania. 1841-ben Görögország sikertelenül próbálta annektálni Krétát, s ezzel maga ellen hangolta Nagy-Britanniát. 1843-ban pedig felkelés tört ki a szigeten.
Ottó római katolikusként uralkodott a keleti ortodox országban, és kénytelen volt az alkotmányban garantálni, hogy utóda már ortodox vallású lesz. A bajor oligarchiát ezután a görög váltotta fel. A király arról ábrándozott, hogy konstantinápolyi székhellyel feléleszti a Bizánci Birodalmat, de amikor a krími háború (1853-56) során megtámadta Törökországot, a franciák és a britek elfoglalták Pireuszt, így a görögök nem tudták területeiket növelni. Ottó az itáliai függetlenségi háború idején (1859) Ausztriát támogatta, s ezzel tovább rontotta tekintélyét. 1862. október 3-án, egy felkelés megfosztotta trónjától, ezután visszatért Bajorországba.