Barokk pincét találtak a Múzeumkertben

A tavaly nyári leleteket eddig nem hozták nyilvánosságra, mostanra viszont világossá vált, hogy a fellelt maradványok szükségessé teszik a múzeumrekonstrukció utolsó szakaszának módosítását is. Bár tavaly augusztusban csak a leletmentésre volt mód, Buzás Gergely, az ásatás vezetője megállapította: annak a majorsági épületnek a maradványaira bukkantak rá, amelyet 1810 után vásárolt meg a nem sokkal korábban megalakult Nemzeti Múzeum Batthyány Antal Józseftől. 1837-ig, a Pollack-féle új múzeum építésének megkezdéséig ebben helyezték el a gyűjteményeket. Az ásatásnak köszönhetően ma már tudjuk: a majorság, amelynek korábban csak az alaprajzát ismerték a szakemberek a XVIII. századi térképekről, valójában jelentős méretű barokk palota volt. Olyan, amely a ma is álló - habár átépített - pesti Károlyi-palotához mérhető.

Ebből a hajdani, kétudvaros, nagy épületből persze csak az maradt meg, ami a mai járószint alatt van. Falrészek, egy nyolc méter mély, kváderkövekkel kirakott kút és a pincerendszer. Az utóbbi még így, félig-meddig megismerten is lenyűgöző: a boltíves, három-négy méter magas járatokat a múzeum körúti kerítésénél elfalazták ugyan, de minden bizonnyal tovább nyúlnak az egykori pesti városfal felé. Kovács Tibor, a múzeum főigazgatója egyetért az ásató régésszel abban, hogy ezeket a pincéket meg kell őrizni, és lehetőség szerint be kell mutatni, múzeumi célra kell majd használni. A terv viszont értelemszerűen fölülírja azt a korábbi elképzelést, amely a múzeum előtti kertrészben egy rakodásra, műtárgy-elkülönítésre is alkalmas mélygarázs megépítésével számolt. A beruházás - a kertrendezéssel együtt - kétmilliárd forintba került volna; ehelyett azt tervezik, hogy a már épülő Pollack Mihály téri mélygarázshoz csatlakoztatnak az épület másik oldalán egy kisebb autóparkolót, amelyet PPP keretek között szeretnének megvalósítani.

Nem váratlan leletegyüttes, hanem a műemlékvédők kitartó ellenállása hiúsítja meg továbbra is a múzeum déli udvarának az 1910-es évek óta fontolgatott lefedését. A most is csaknem évtizedes terv a Lapidárium fölött jól használható rendezvényhelyszínhez juttathatná az intézményt, de az épített örökség őrzői pár hónappal ezelőtt is a klasszicista egység megbontásától tartva utasították el Mányi István légies szerkezetet és üveg látványliftet ígérő elképzeléseit. A főigazgató most rendhagyó lépésre szánta el magát: levelet akar írni IM Pei kínai-amerikai építésznek, aki legutóbb a berlini, ugyancsak a XIX. században épült történeti múzeum merész átalakítását jegyezte. Szeretné ugyanis kikérni a véleményét arról, hogy a Louvre és a British Museum megőrizve-modernizáló átépítése után szerinte hozzá szabad-e nyúlni a Magyar Nemzeti Múzeumhoz is.

Az immár tizenegy éve folyó rekonstrukció során egyébként nemcsak korszerűsítették és - a föld alatt, valamint a padlástérben - bővítették az épületet, hanem számos ponton rekonstruálták is. Visszatértek Pollack Mihály elképzeléseihez ott, ahol az eredetit elfedte Lechner Jenő puritanizáló, 1920-as évekbeli átépítése. Így járnak el a most készülő kiállítóterekben is. A Természettudományi Múzeum egykori őslénytárában jövő májusra alakítják ki az ideiglenes kiállítások új helyszínét. Úgy döntöttek, megőrzik a munka során előkerült faldíszeket: egy későbbi pillanatban akár a teljes helyreállításukra is sor kerülhet.

A cikk a Népszabadság oldalán