A roma vészkorszak

Az áldozatok számának becslését nehezíti, hogy sok helyen minden dokumentum nélkül hurcoltak el romákat, vagy lőtték őket a falu szélén megásatott tömegsírokba. A becslések szerint Európában félmillió, Magyarországon több tízezer romát gyilkoltak meg náci koncentrációs táborokban, vagy helyi pogromok során.

---

Németországban az 1935 szeptemberében elfogadott állampolgársági törvény a "német vagy fajrokon vérű állampolgárok" kategóriájából már nemcsak a zsidókat, de a cigányokat is kizárta. 1938 márciusában népszámlálás alá vetették a cigányokat, áprilisban megvonták tőlük a szavazati jogot, májustól nem járhattak többet iskolába, és deportálni kezdtek minden olyan férfit, aki nem valamelyik földműves gazdánál dolgozott. Az év júliusában pedig megtiltották nekik, hogy nem cigányokkal lépjenek házasságra. Himmler 1939 októberében "vándorlási tilalmat" rendelt el a romák számára, majd, elkezdődik a tömeges deportálásuk, főként a lengyelországi koncentrációs táborokba.

A magyarországi áldozatok számáról máig viták folynak, a kutatások a több tízezres számot valószínűsítik. A háborút megelőzően már több speciális "cigány-rendelet" született: 1929-től évente kétszer szerveztek az országos "cigányrazziákat", majd több településen, mint például Esztergomban 1942-ben, zárt cigánytelep létesítéséről döntöttek a városatyák, amit a cigányok csak munkavégzés céljából hagyhattak el. 1934-ben Endre László (a zsidók koncentrációs táborba szállítását később államtitkárként szerveződő hivatalnok) követeli a kóbor cigányok állami koncentrációs táborba zárását és a férfiak sterilizálását, 1944 tavaszán-nyarán több sok roma lakosságát munkatáborokba viszik Szolnok, Csongrád, Bács-Kiskun, Pest, Heves, Nógrád megyékből, augusztusban pedig a Honvédelmi Minisztérium elrendeli cigány munkásszázadok felállítását. 1944. november másodikán-harmadikán megindul a roma családok összeszedése, és internálása Zala, Veszprém, Vas, Baranya, Somogy, Tolna, Komárom, Győr, Sopron, Pest-megyék településeikről. A Pest környéki romákat családostul gyermekestül, november másodika és hatodika között szedik össze a helyi csendőrségeken, majd az óbudai téglagyárba viszik őket. Innen november tizedikén marhavagonokban szállítják Dachau-ba, majd három nap elteltével a nőket és gyermekeket tovább Ravensbrück-be.

Több településen minden dokumentáció nélkül végezték ki a teljes roma közösséget: 1944 késő őszén a Tolna megyei Lengyelben, 1945 januárban a Fejér-megyei Lajoskomáromban, februárban a Zala-megyei Lentiben. Február utolsó napjaiban és március elején néhány nap alatt Várpalota környékén körülbelül 150 romát lőttek agyon a nyilasok. A deportált romák jó részét a komáromi Csillag-erődben gyűjtötték össze. Az egyik szemtanú így emlékezik az ott lezajlottakra:
"Novemberben már kutya hidegek voltak. Hely a börtöncellákban nem volt. Az elfogottak nagy része a kazamaták előtti szabad térségeken tanyázott. Kisgyerekek megfagytak tucatjával. Azokat a latrinába dobták."
A Csillag-erődből később a munkaképes korú férfiakat és nőket deportálták, a többieket: az idősebbeket és a gyerekeket hazaengedték. A koncentrációs táborokba továbbhurcolt férfiak és nők túlnyomó többsége azonban soha nem tért vissza.

Roma Sajtóközpont