Godard az Aranycsapatról nosztalgiázik

2005. május 18. 10:00

Kívülről fújja az Aranycsapat tagjait Jean-Luc Godard, akinek új filmjében felbukkan az angolok elleni 6:3-as meccs.

Korábban

Csavard be, mint Henrik
VIII. Henrikről eddig is tudtuk, hogy egy botrányos életű élvhajhász iszákos volt, kérkedett a pénzével, és gátlástalanul hajkurászta a nőket. Alig érhet hát meglepetésként bárkit a hír, mely szerint a nyakas király valójában focista volt.

Kocsis, a gólkirály
Kocsis Sándor, minden idők egyik legnagyobb labdarúgója, a berni világbajnokság gólkirálya 25 évvel ezelőtt hunyt el Barcelonában.

Berni csoda, pesti gyász
1954-ben németek visszanyerték nemzeti büszkeségüket, a magyarok pedig elvesztették a kevés dolog közül az egyiket, amiért az ötvenes években lehetett ezt az országot szeretni.

Jean-Luc Godard

Godard új filmjében, A mi zenénkben a mű közepe táján utalnak a magyar focisták 1953-as szenzációs győzelmére az angol csapat felett. A "csodálatos magyarok" - ahogy a Guardian nevezi a csapatot - 1953. novemberében a londoni Wembley stadionban 6-3-ra legyőzték Billy Wright évtizedek óta veretlen angol csapatát. Godard, a megszállott futball-rajongó fejből, egyenként kezdte sorolni a magyar klasszisokat. "A kapuson kívül az összesre emlékszem: Puskás ("a vágtázó őrnagy"), Bozsik, a jobbszélső ("az alvezér"), Sándor ("az őrült szélső"), Kocsis ("az aranyfej"). Az angolok közül viszont csak Stanley Matthews jut az eszembe."

Godard úgy emlékszik az első alkalomra, mikor a labdarúgást forradalmasító magyar csapatot játszani látta, "mint valami felfedezésre, mint a modern festészet megjelenésére". A válogatott legtöbb tagja - ezt is pontosan tudja - a Honvédből érkezett, ami "a hadsereg csapata volt". Magyarország akkoriban szovjet megszállás alatt állt - folytatja a brit lap -, ám Puskás és csapattársai olyan felszabadultan és könnyedén játszották a futballt, ami éles ellentétben állt a mindennapokra nehezedő politikai elnyomással. Godard szernt az egyetlen csapat, amely megközelíti az ötvenes évek Aranycsapatát, az amszterdami Ajax volt a Cruyff-korszakban. "Mindenki támadott és védekezett egyszerre - olyan volt, mint a free jazz."

A 74 éves Godard ma Svájcban él, és elmondása szerint ritán jár moziba - inkább sportműsorok nézésével és Jack London-regények olvasásával tölti idejét. Az interjú többi részében brutálisan kritizálta Michael Moore iraki háborúról készült filmjét, mely a francia rendező szerint igen távol áll a dokumentum-műfajtól. Hasonló a véleménye a manapság divatos globalizáció-ellenes, háború-ellenes és az Egyesült Államok feltételezett imperializmusát kritizáló művek dömpingjéről is. "Bush-ellenes filmeknek állítják be őket, pedig csak szavakkal kritizálnak, nem filmes eszközökkel" - méltatlankodott a rendező. Moore Godard szerint nem több "hollywoodi riporternél", akinek a munkája talán még Bush kezére is játszott. "Nem elég utálni Adolf Hitlert. Ha csinálsz ellene egy katasztrofális filmet, attól még nem ártottál Adolf Hitlernek" - mondta a rendező.