Meghalt III. Rainier monacói herceg

Louis Henri Maxence Bertrand Grimaldi, III. Rainier néven Monaco városállam uralkodója 1923. május 31-én született az Európa egyik legkisebb, de leggazdagabb államában megszakítás nélkül hétszáz éve uralkodó Grimaldi-család tagjaként. Angliában, Svájcban és Franciaországban végezte tanulmányait, Párizsban a politikai tudományokkal foglalkozott. 1944. szeptember 28-án "külföldi" önkéntesként jelentkezett a francia hadseregbe, részt vett az elzászi harcokban és Croix de Guerre kitüntetést kapott. 1949-ben, 26 éves korában foglalta el nagyapja, II. Lajos trónját, miután édesanyja, Charlotte hercegnő fia javára lemondott a trónról (a földkerekség valamennyi uralkodója közül ő volt legrégebben hatalmon).

 

Öt évtizedig volt építő, fejlesztő uralkodója a Cote dÍAzur parti miniállamnak. Amellett, hogy a tengertől új földet elhódítva húsz százalékkal növelte a hercegség területét, felfelé is terjeszkedett - felhőkarcolók sorát építtette meg. A játékkaszinóiról és a mondén szórakozásokról ismert Monacót gazdasági és pénzügyi központtá tette, amely 30 ezer embernek ad munkát. A nagyherceg tízre emelte Monaco nagykövetségeinek számát a világban, elérte, hogy a Vatikán püspökségről érseki rangra emelje egyházmegyéjét. 1993-ban országát 183. tagállamként felvették az ENSZ-be.

 

A hercegség a világ egyik adóparadicsomának számít: 6600 állampolgára, valamint tartózkodási engedéllyel rendelkező lakosai nem fizetnek sem személyi jövedelemadót, sem vagyonadót, így aztán Monaco számos híres és gazdag embernek ad otthont. A bevételek nem csak a híres kaszinókból, a Forma-1-es autóversenyekből származnak, a hercegség jelentős ipari és szolgáltatási szektorral is rendelkezik. A munkanélküliek száma 30 körüli, alig több a 80 csendőrből álló hadsereg létszáma. Rainier herceg 1962-ben léptetett új alkotmányt életbe, amely megerősítette az alkotmányos monarchia elvén alapuló kormányzást, szentesítette a közigazgatási, törvényhozási és jogi funkciók szétválasztását. Azóta a törvényhozási jogokat egymással megosztva gyakorolja a herceg és az országos tanács, amely az általános és közvetlen választójog révén megválasztott 24 tagból áll.

Amikor Rainiert herceg 1949-ben trónra lépett, Monaco alig volt több operettmonarchiánál, amely az egykori fényéből - valamint a 19. században Monte Carlóban alapított kaszinóból - élt. Rainier örökségét remekül menő pénzügyi színtérré alakította: Monacóban számos gazdag bank székhelye van, s ügyfeleik túlnyomó többsége Monaco határain túl él. Az 1962-ben kelt alkotmány szerint az örökletes monarchia a gazdagok paradicsoma, ahol a kilencvenes években a szerencsejátékból származó bevételek már csak a nemzeti jövedelem töredékét tették ki.

 

Az egykor kalózkodásból élő Grimaldi-család 1297-ben jutott az alig két négyzetkilométeres "szikla" birtokába. Moaco függetlenségét 1512-ben ismerte el XII. Lajos francia király, Monaco urait 1612-ben emelték hercegi rangra. A Grimaldi-ház atyja Otto Canella volt, aki 1133-ban Genovában volt konzul: az ő fiát hívták Grimaldónak, innen származik a család neve. A Grimaldik már 1731-ben kihaltak, az utolsó Grimaldi I. Antoine volt, akinek halála után veje, Jacques-Francois de Goyon-Matignon vette fel a herceg nevét és címerét. Utódai - akiket 1793-ban, a francia forradalom után elzavartak - 1814-ben tudták újra birtokba venni a hercegséget.

 

II. Lajos herceg (1870-1949) trónra lépése előtt francia tábornok volt. Egyetlen gyermeke 1898-ban Algériában házasságon kívül született lánya volt, Charlotte-Louise Louvet, akit II. Lajos 1919-ben legitimált és 1922-ben megtett trónörökös hercegnővé. Charlotte-Louise 1920-ban feleségül ment az ősi francia nemességgel bíró Pierre Xavier de Polignac grófhoz, aki ebből az alkalomból felvehette a Grimaldi nevet, a Valentinois hercege címet és a monacói állampolgárságot. Ebből az 1933-ban válással végződő házasságból született Rainier herceg: amint betöltötte 21. évét anyja lemondott a javára, és 1949. május 9-én 33. monacói hercegként elfoglalhatta nagyapja, II. Lajos trónját.

A miniállam először 1956 áprilisában került a nagyvilág figyelmének középpontjába, amikor a herceg feleségül vette Grace Kelly amerikai filmszínésznőt. Házasságukból két leány és egy fiúgyermek született. Az idillt tragédiák is árnyékolják: 1982-ben Grace hercegnő autóbalesetben meghalt, 1990-ben pedig az idősebbik leány, Caroline férje, Stefano Casiraghi szenvedett halálos balesetet a Monaco partjainál rendezett motorcsónak-világbajnokságon. Stéphanie hercegnő életmódjával szolgáltat évek óta bőségesen témát a bulvársajtónak, a trónörökös Albert herceg pedig azzal, hogy bár nagy hódolója a női nemnek, nősülni igazából nem akar.

 

II. Rainier egészségi állapota az utóbbi években megrendült. 1994-ben kettős szívkoszorúér-műtétet hajtottak végre rajta, 1999-ben több műtéten esett át hasüregi aortájának tágulása miatt, 2000 februárjában pedig tüdejének egy részét kellett eltávolítani daganat következtében. 2005 márciusától intenzív kórházi kezelés alatt állt légzési-, vese- és szívproblémákkal. Súlyos betegsége miatt március 31-én Albert trónörököst régensi feladatokkal bízták meg.

 

Ő maga azt tartotta legnagyobb szerencséjének, hogy kétségtelenül ő az utolsó államfő, akinek alkalma volt minden alattvalójával az utcán találkozni.

 

(MTI-Sajtóadatbank)