105 éve született Frédéric Joliot-Curie atomfizikus

Feleségével, Marie-val

Jean Fréderic Joliot lotharingiai származású hatgyermekes család legkisebb fia volt. Apja fiatalon a Párizsi Kommün oldalán harcolt, majd textil-nagykereskedőként boldogult, anyai nagyapja republikánus meggyőződésű protestáns volt, de ez nem akadályozta meg abban, hogy III. Napóleon konyhafőnöke legyen. Frédéric átlagos és közepes tanuló volt, érdeklődését a futball és a Verne-könyvek kötötték le. 1923-ban a párizsi Fizikai és Kémiai Műszaki Főiskolán évfolyamelsőként szerzett mérnöki diplomát, ezután egy luxemburgi acélműben dolgozott, majd katonai szolgálatra vonult. Visszatérve a polgári életbe nem akart ismét az iparban tevékenykedni, inkább a tudományos kutatás érdekelte. Egykori professzora 1925-ben beajánlotta Marie Curie Radiológiai Intézetébe, ahol munkatársa lett Irene Curie, a Nobel-díjas Curie házaspár leánya is. A fiatalok egymásba szerettek, s 1926. október 9-én összeházasodtak, Joliot ekkor vette fel a Curie nevet is., hogy a tudományban oly jól csengő név ne tűnjön el. Két gyermekük született, egy fiú és egy lány, s mindketten tudósok lettek.

 

Frédéric tudományos pályáján a legnagyobb sikert feleségével együtt érte el. Mindketten a radioaktivitást kutatták, ő a téma kémiai, felesége pedig annak fizikai aspektusára összpontosított. Hajszál híján megtalálták a rég keresett neutront - Chadwick azonban megelőzte őket, nem sokkal később a pozitront, de ez a dicsőség Andersonnak jutott. Végre 1934-ben a Joliot-Curie házaspár az alumínium alfa részekkel való bombázásakor felfedezte a mesterséges radioaktivitást. Az általuk felfedezett "új elemek előállításának radioaktív kémiájában végzett munkájukért" 1935-ben kémiai Nobel-díjat kaptak. Ugyanebben az évben a Sorbonne rendkívüli professzorává nevezték ki, 1937-től a College de France professzora és a Caisse Nationale des Sciences igazgatója volt. A radioaktivitás mesterséges formájának felfedezése és nukleáris reakcióval történő előállítása új korszakot nyitott. Mára már ezernél is több radioaktív izotópot állítottak elő, szinte minden ismert elemből, némelyikből tucatnyit is, ezek meghatározó szerepet játszanak az orvostudományban, az iparban és a kutatásban.

 

A II. világháború alatt 1944-ben Irene a gyerekekkel Svájcba menekült, Frédéric Párizsban maradt, részt vett az ellenállásban Jean-Pierre Gaumont néven. Laboratóriumában robbanóanyagok gyártását szervezte meg, a hely a Párizs felszabadításáért vívott ütközetben fegyverraktárként is szolgált. A háború után kitüntették a Becsületrend parancsnoki fokozatával, a Háborús kereszttel és katonai rendfokozatot kapott. 1946-ban az akkor alapított Francia Atomenergia Bizottság főbiztosává nevezték ki, s rendelkezésére bocsátották a chatilloni erődöt. Itt helyzeték üzembe 1948. december 15-én az első francia atomreaktort, a ZOE-t (zéro, oxyde dÍuranium, eau lourde,- zérus, urán-oxid, nehézvíz), amely teljesen saját fejlesztés volt. 1949-ben irányítása alatt Saclay-ban atomkutató intézetet építettek.

Míg tudományos tevékenysége egyértelmű elismerésben részesült, politikai szerepvállalása a hidegháború éveiben, a Szovjetunió által támogatott békemozgalomban - ami az atomfegyvert elítélő meggyőződéséből következett - már vitatottabb. 1950-ben egyik fő kezdeményezője volt az atomenergia háborús felhasználását elítélő stockholmi felhívásnak. Támadta a francia kormány politikáját, így kommunista meggyőződése miatt felmentették főbiztosi tisztségéből. Tudományos kutatásait és tudományszervező tevékenységét azonban folytathatta, 1951-ben a Béke Világtanács elnökévé választották és Sztálin-békedíjat kapott.

 

Ettől az időtől kezdve a Centre National de la Recherche Scientifique (CNRS) atomfizikai részlegét vezette, majd 1956-ban - felesége halála után - átvette a Sorbonne magfizikai és radioaktivitás tanszékét és a Rádium Intézetet. 1958-ban sikeresen befejezte az Orsay magfizikai intézet építését, s 1958. augusztus 14-én bekövetkezett halála előtt még láthatta a kutatások megindulását.

 

1944-től a Francia Tudományos Akadémia tagja volt. Számos akadémia és tudományos testület is tagjai sorába választotta, a Magyar Tudományos Akadémiának 1953-tól volt külső tagja. 1959-ben Budapesten felállították Marton László által készített bronz mellszobrát a Joliot-Curie-re keresztelt, ma ismét Királyhágónak nevezett téren.

 

(Panoráma - Takáts Annamária, Sajtóadatbank)