600 éve született Leon Battista Alberti

A reneszánsz Róma megalapozója

A mantovai Szt. András templom

A ferrarai Leonello márki bízta meg először építészeti feladattal: diadalívet terveztetett vele apjának emlékművéhez. Ezután Leonello arra ösztönözte, rekonstruálja Vitruvius római építész kéziratát, Alberti azonban inkább új könyvet írt. Nagy műve (Tíz könyv az építőművészetről) 1452-re készült el. Ez lett a reneszánsz építészeti bibliája, amely átadta és továbbfejlesztette az ókor Vitruvius könyveiben összefoglalt mérnöki ismereteit és művészeti elveit, s az arányosságon és harmónián alapuló esztétikai elméletet dolgozott ki. Az épület szépségét Alberti könyve szerint nem a díszek, hanem a részletek összhangja adja, amiből sem elvenni, sem hozzáadni nem lehet a harmónia megbontása nélkül. Ebben a Mátyás király Corvináit is gazdagító könyvben fogalmazta meg a projektív geometria alapjait.

Alberti 1447-ben V. Miklós pápa építészeti tanácsadója lett. Ő dolgozta ki a reneszánsz Róma első terveit, ezután számos jelentős épületen valósította meg építészeti elgondolásait: a firenzei Sta. Maria Novella templom és a Palazzo Rucellai homlokzata is arányosságával és harmóniájával tűnik ki. Riminiben építette a Tempio Malatestinót (San Francesco), Mantovában a Szent András és a Szent Sebestyén templomokat, Firenzében Michelozzóval a Ssa. Annunziatát. Rómában több középkori templom és ókori vízvezeték rekonstrukcióját vezette. Ezekkel az épületekkel a reneszánsz teoretikusa kiemelkedő gyakorló építész lett. Tevékenysége erősen hatott a kertművészetre is.

Bejárta a reneszánsz Itália udvarait, de fő otthona Róma és Firenze volt. 1441-ben Firenzében költői versenyt rendezett, filozófiája főleg Arisztotelész nyomán alakult ki. Ő dolgozta ki az első olasz nyelvtankönyvet, mely a toscanai nyelvjárásról kimutatta, hogy épp olyan teljes nyelv, mint a latin, s így irodalmi használatra alkalmas. Utolsó művét (A kiváló férfiúról) toszkán prózában írta. A párbeszédes formában írt mű egyik szereplője maga Alberti, akinek sokoldalúsága a firenzei polgárság világszemléletét tükrözi.

Bár a firenzei republikanizmus hanyatlóban volt, ő a Mediciek alatt is a polgári humanizmust hirdette. Az elmélet és gyakorlat egységét emelte ki, s azt a teljesítményközpontú közszolgálati etikát, melynek élő példája az ő munkássága volt, mint az "uomo universale" prototípusa. 1472. április 25-én, Rómában halt meg, "megelégedetten és nyugodt lélekkel" - mint életrajzírója, Giorgio Vasari írja.

MTI

1. Az esztétika és a mértan vonzásában
2. A reneszánsz Róma megalapozója