Elhunyt II. János Pál pápa

Karol Wojtyla, 1920-1978

Édesanyjával

Karol Jozef Wojtyla 1920. május 18-án született Wadowicében, Krakkótól 50 km-re. Karol Wojtyla nyugalmazott katonatiszt és szabó, valamint Emilia Kaczorowka tanárnő két fia közül ő volt a fiatalabb. Miután édesanyja 1929-ben meghalt, édesapja egyedül nevelte tovább két fiát, azonban nem sokkal később, 1931-ben huszonhat éves bátyja is meghalt. Így csak ketten maradtak a családban. 9 évesen volt elsőáldozó és 18 éves korában bérmálkozott. Már az elemiben is kitűnő diák, szeret focizni, de abba tudja hagyni, ha szólítja a kötelesség. Nagy kedvvel ministrál, hamarosan főministráns lesz, mindazonáltal nem lehet jámbornak mondani: szereti a tréfát, a játékot, a barangolásokat, a tábortüzet, a természetet. Wadowicében járt gimnáziumba, majd érettségi után a krakkói Jagelló Egyetemre iratkozott be 1938-ban, és egy dráma iskolába is járni kezdett.

A náci megszállók 1939-ben bezárták az egyetemet, ezért egy kőbányában, majd egy vegyi üzemben dolgozott, hogy megélhetését biztosítsa. 1942-ben kezdte meg papi tanulmányait a krakkói érsek által vezetett, illegalitásban működő szemináriumban. Ugyanebben az időben tevékenyen közreműködött a "Rapszodikus Színház" nevű, szintén titokban működő társulat munkájában. A második világháború után folytatta tanulmányait az újból megnyitott krakkói szemináriumon és a Jagelló Egyetem teológiai szakán.

Az enciklikák pápája

Ha II. János Pál a XX. század, akkor XIII. Leó (1878-1903) a XIX. század legjelentősebb pápája volt. Programja az egyház és a modern kultúra összehangolása volt, hogy ezáltal az egyházat és a pápaságot visszavezesse a társadalomba, eloldja a nyűgként ránehezedő múlttól, és a jelenhez csatlakoztassa. Az egyházat és a kultúrát úgy akarta összhangba hozni, hogy a modern világot újra kereszténnyé, a kereszténységet pedig korszerűvé próbálta tenni. Ösztönözte a természettudományi kutatásokat, megnyitotta a Vatikáni Levéltárat a nyilvános kutatás számára, és felismerte a sajtó jelentőségét. Rerum Novarum kezdetű enciklikájában fejtette ki az egyház szociális tanítását, amely ma is időszerű mondanivalót hordoz.

18 évesen

1946. november elsején pappá szentelték. Röviddel ezután Rómába küldték, ahol egy francia pap felügyelete alatt dolgozott. 1948-ban lett a teológia doktora, doktori disszertációját a Keresztes Szent János (1542-1591) spanyol kármelita szerzetes, misztikus író, egyházdoktor műveiben fellelhető hitről írta. Ebben az időben papi hivatását lengyel emigránsok között gyakorolta Franciaországban, Belgiumban és Hollandiában. 1948-ban visszatért Lengyelországban, ahol Krakkó több parókiájában is megfordult papként, valamint 1951-ig ő volt a krakkói egyetem káplánja. Ekkor újból filozófiai és teológiai tanulmányokba fogott. Később a teológia és az etika professzora lett a krakkói és a lublini egyetemen. 1962 októbere és 1965 decembere között aktívan részt vett a II. vatikáni zsinat ülésszakain. 1964. január 18-án VI. Pál pápa Krakkó érsekévé és metropolitájává nevezte ki, tisztségébe március 18-án iktatták be. A vatikáni zsinaton bebizonyította, hogy tisztában van az új egyházképpel, amely szerint a tekintélyelv helyébe a szolgálat, a kioktatás helyébe az igehirdetés lépett.

Egy hónapja püspök, amikor meghal XII. Pius. A következő évben meghal XXIII. János. Utódjától, VI. Páltól kapja meg az érseki palliumot. Az egymást követő zsinati ülésszakokon egyre többször hallatja szavát, elsősorban a Dignitatis Humanae és a Gaudium et spes anyagában. Három évvel később, 1967 májusában VI. Pál bíborossá nevezi ki Krakkó érsekét.

A 264.

Tizenöt éven keresztül irányítja a krakkói érsekség életét, elõbb két, majd négy segédpüspökkel. Délelőtt 11 órakor kezdi kihallgatásait, addig az imádságé és az íróasztaláé. Mintaegyházmegyét szervez, újabb könyvet ír (Szeretet és cselekedet), látogatja a túrázó fiatalokat, aktívan vesz részt a római szinódusokon, az Evangelii Nuntiandi szövegét megfogalmazó bizottság elnökévé lesz. Meghívásoknak téve eleget bejárja a fél világot Észak-Amerikától Ausztráliáig. Õt is látogatják bíborostársai a világ minden részéből. A látogatók a "lengyelországi egyházat" akarják tanulmányozni, melyben tele vannak a templomok, nem fogy, hanem egyre nõ a papi hivatások száma, s képes megbirkózni az ateista kommunizmus hitet rombolni akaró erejével is.

VI. Pál halála után a bíborosok Albino Luciani velencei pátriárkát választják pápává, aki I. János Pál néven, hivatalának 33 napi gyakorlása után - máig tisztázatlan körülmények között - elhunyt. A temetést követő konklávéból - 49 óra után - Karol Wojtyla kerül ki győztesen. Legerősebb támogatói a hírek szerint a német és osztrák bíborosok voltak, s nyolc választási forduló után a 111 bíborosból 104 szavazott a krakkói érsekre a konklávén. 1978. október 16-án a bíborosok megválasztották Szent Péter 264. utódját, aki a II. János Pál nevet adta önmagának. A konklávénak nem lehetett kétsége, hogy kit választott meg. Ismerték őt. Őt akarták.

1. Karol Wojtyla, 1920-1978
2. II. János Pál pápa, 1978-2005
3. A legek pápája