Stronciummal vizsgálják a langobárd táplálkozási szokásokat

Az MTA Régészeti Intézete a német nyelvterület egyik legjelentősebb régészeti kutatóintézetével, a frankfurti Römisch-Germanische Kommission keretén belül működő Deutsches Archeologisches Instituttal (DAI) együttműködve, közös finanszírozásban, 2005-től végezték a feltárást. Tavaly a projektbe bekapcsolódott a Mainzi Egyetem Antropológiai Intézete is.

Vida Tivadar kifejtette: a langobardok, a hosszú szakállúak népe 60 éven át tartózkodott a 6. században Pannóniában. A korábbi két szezonban 24, főleg férficsontvázakat rejtő langobard sírra bukkantak, most 20 újabbat tártak fel. `Az idén kétezer négyzetméternyi területet tártunk fel. Vettünk DNS-mintát, valamint olyan csontmintákat, amelyekből a stronciumot határozzuk meg, hogy következtessünk a bevándorló lakosságra, a helyi lakosságra, illetve az életmódjukra és táplálkozásukra` - mondta.

Magyarázata szerint a stroncium 12 éves korig épül be egy adott geológiai környezetben a fogakba. Aki helyben nőtt fel, annál az adott környezetre jellemző stroncium-szint mérhető, ha viszont másutt cseperedett, akkor mások az értékek. Míg a korábban feltárt 24 sírból 20 férficsontvázat rejtett, ebben az évben főleg női és gyermeksírok kerültek elő. "A közösség nemi megoszlása ezáltal arányosabbá vált. Feltűnő a nagyszámú, melléklet nélkül eltemetett csecsemő és gyermek, ami a magas gyermekhalandóságra utal" - tette hozzá.

Kitért arra, hogy az idén feltárt sírok között volt néhány gazdag temetkezés. A női sírokban fibulákra és a társadalmi pozíciót jelképező gyöngyfüzérekre bukkantak, amelyeket általában a mellkas bal oldalán erősítették a ruházathoz. "A nők általában vastag bőrövet viseltek, amelyeket vastag bőr-, vagy textilcsüngők díszítettek. A középső függőre ékvéséses ezüst fibulákat erősítettek. A bőrszalagokhoz nagyméretű gyöngyöket erősítettek, amelyeket díszként, s egyben amulettként szolgáltak. Egy kis tarsolyban az elhunyt kése, valamint amulettek voltak" - mondta Vida Tivadar.

Közlése szerint a helyi lakosokat és a bevándorlókat elkülöníti a temetkezés módja, mélysége, a halottak viselete, valamint a csontvázak antropológiai paraméterei. "A bevándorló germánok általában 180 centiméter magas, rendkívül erős csontozatú egyedek voltak, míg a helyi lakosság 160 centiméter körüli, alacsonyabb személyekből állt" - mutatott rá. Mint mondta, a germánok 3-5 méter mélyre ásták sírjaikat. Ezek kétlépcsős sírok voltak: leástak 2-3 méter mélyre, s ott kezdték kialakítani a sírkamrát, amelybe a fatörzsből kivájt koporsót helyezték. A sírkamrát gerendákkal lefedték, azután betemették a sírt.

Vida Tivadar felidézte, 2005-ben tárták fel a langobard közösség vezetőjének sírját, s 2 méter mélyen megtalálták az elhunyt lovát is: az állat gazdája sírkamrájának gerendázata fölött nyugodott. Hozzátette, hogy a területen nemcsak langobardok éltek. Rézkori munkagödrökre bukkantak rengeteg cseréppel, kagylóval, csontanyaggal. A bronzkorban is lakott volt a terület, kerámiaanyagot találtak ebből az időszakból. Az idén pedig 10 vaskori temetkezést is feltártak: a négyzet alakú urnasírokban a halotti máglya maradványaira, elmeszesedett csontokra, bronz karperecekre, fibulákra bukkantak.

"Ilyen, az úgynevezett hallstatti kultúrához tartozó köznépi temető még nem tártak fel ezen a vidéken" - mutatott rá a szakember. Tájékoztatása szerint egy 8. századi, avar kori házat is találtak. A földbe mélyített házban különösen érdekes volt, hogy több kisebb kemencét ástak ki salak- és fémnyomokkal, ami valamilyen kézművességre enged következtetni.

Vida Tivadar kiemelte, hogy most indul el a leletanyag feldolgozása, tudományos elemzése. A leleteket a későbbiekben a Kaposvári Múzeumban állítják majd ki. A tervekben szerepel a langobard település feltárása is, ám ez feltehetően már magyar projekt lesz - tette hozzá.

(Múlt-kor/MTI)