Lesújtó elemzés a Habsburg Monarchiáról

A Habsburg dinasztia történetét Taylor a kezdetektől próbálja végigkövetni, és a birodalom népeinek rövid leírása utána a tematikus tárgyalást kronologikus rendszer váltja fel. Metternich Ausztriáján, a forradalmak, a neoabszolutizmus, az alkotmányos abszolutizmus (Schmerling rendszere), a dualizmus megszületésének és agóniájának tárgyalásán keresztül jut el Taylor a szerinte elkerülhetetlen és megérdemelt ("az erőszak jutalma") összeomlásig. A szerző alapvetése szerint az első világháború primer kiváltó oka az Osztrák-Magyar Monarchia (nemzetiségi) politikája és struktúrája volt, ezért a birodalmat születésétől kezdve kritikával illeti.

A szerző igyekszik a bel- és külpolitika analóg vizsgálatával alátámasztani megállapításait. A szöveg maga érthető, olvasmányos (Taylor gyakorlott újságíróként is működött), de meglehetősen általános. A könyvet nem kíséri jegyzetapparátus (leszámítva egy-két a szerző által betoldott magyarázónak szánt jegyzetet), így a kijelentések gyakorlatilag visszakövethetetlenek. A kötet végén található egy rövidebb bibliográfia, ám ez mennyisége mellett minőségileg is kétséges: a felsorolt tételek többsége német, osztrák és angol szakirodalom. Ami különösen szembetűnő és fájó, hogy Taylor egy magyar munkát sem hasznosított Szekfű Gyula A magyar állam életrajza című tanulmányának angol fordításán kívül. Mindez nagyban magyarázhatja az események interpretálásának egyoldalúságát.

Taylor ugyanis különösen markáns véleményt fogalmaz meg a kiegyezés megkötése és a magyar "nemzet" szerepével kapcsolatosan, és az utóbbinak 1867 utáni politikájával egy külön fejezetben is foglalkozik. A szerző "alaptétele" a nemzetek feletti dinasztikus állam és a nemzeti elv közötti antagonizmus feloldhatatlansága. Az osztrák, s különösen a magyar nemzetet elnyomóként ábrázolja, utóbbi nemességét - véleménye szerint - végig kiváltságainak őrzése vezette politikájában a 19. század folyamán, s ezért inkább kompromisszumot kötött a dinasztiával, semmint a "tömegek nacionalizmusának" (azaz a nemzetiségeknek) engedett volna. A kiegyezést és magát a dualizmust is egy ebbe a sorba illeszkedő politikai félmegoldásnak tartja, amelynek fő ütőere a magyar nacionalizmus volt.

Taylor határozott állásfoglalása végighúzódik a mű egészén, és a nézőpontok ütköztetése elmarad. A kötet egy "idegen" szerző elmélkedése a Monarchiáról, historiográfiai érdekesség, s ennyiben figyelmet érdemlő, de a Habsburg Birodalom történetének elmélyültebb, pontosabb vizsgálatára önmagában nem alkalmas. A munka ugyanis azt a benyomást kelti, mintha a koncepció dominálna és vezetné a témát a források és a tárgyilagosság helyett. A témafelvetés tág jellege pedig már önmagában is megkérdőjelezi, hogy mennyire adottak a keretek egy mélyebb elmélyülés lehetőségére.

A. J. P. Taylor: A Habsburg Monarchia 1809-1918. Ford.: Nagy György. Scolar Kiadó, Bp., 2003. 350 o. Ára: 2200 Ft