Vita a leghíresebb brit kém zárolt aktái miatt

A nem létező Griff ügynök

Rosbaud 1939 januárjában egy tudományos feljegyzést kapott Otto Hahntól, amelyben a nukleáris kémia atyja leírta, hogyan történik a maghasadás. Ekkor ő is felismerte az uránatommag hasadásában rejlő hatalmas pusztító erőt, és megjelentetett egy cikket, amelyben leírta Hahn felfedezésének jelentőségét, így sikerült felráznia a világ tudósait, és elindítani az atombomba mielőbbi megépítését célzó versenyfutást. Sok atomtudós véli úgy, Rosbaud tudatában volt annak, hogy ha nem jelenteti meg gyorsan Hahn eredményeit, akkor a Gestapo egyszerűen eltüntette volna a felfedezést, amivel a németek behozhatatlan előnyre tettek volna szert a nukleáris versenyben.

Rosbaud igyekezett annyi tudományos adatot összegyűjteni, amennyit csak lehet, közben pedig zsidó családok kimenekítésében segédkezett. Az ő segítségével menekült meg Lise Meitner zsidó fizikus is, aki 30 évig volt Hahn munkatársa, és a nukleáris fizika úttörői közé tartozott. A háború alatt átlagosan havi egy üzenetet küldött az MI6-nak, amiket a francia ellenállás segítségével vagy a XU norvég hírszerzés közreműködésével csempésztek Angliába. Néha előfordult, hogy könyvben vagy mikrofilmen érkezett a kódolt üzenet repülőgépen Oslóba.

A legtöbb általa küldött információ a mai napig zárolt a brit titkosszolgálatnál, de valószínűleg Rosbaud volt az, aki részletes adatokat szerzett a balti-tengeri Peenemündében gyártott V2 rakétákról. Ő informálta arról is az angolokat, hogy a németek nem tudják megépíteni az atombombát. Ezt az információt viszont az angolok - rejtélyes okok miatt - nem adták tovább az amerikaiaknak, és ez magyarázhatja azt, hogy az MI6 nem szívesen nyitná meg a Griff-aktákat.

Titokban tudósított róla: Peenemünde, a Vergeltungswaffe otthona

Újságíróként és íróként Rosbaud viszonylag szabadon mozoghatott a náci Németországban, de kíváncsiskodó kérdései gyanakvást keltettek. Beszámolói részletessége miatt az angolok azt hitték, hogy kettős ügynök, aki valótlan információkkal látja el őket. Csodával határos módon Rosbaud-nak sikerült elhagynia Berlint a Hitler ellen elkövetett merénylet (1944. július 20.) másnapján, ami arra enged következtetni, hogy talán kapcsolatban állt az összeesküvőkkel. A háború végén Rosbaud Londonba ment, ahol tudósként dolgozott tovább, majd üzleti kapcsolatba került Robert Maxwellel, aki kiadóként kezdte pályafutását, majd az angol külügyminisztérium berlini sajtótisztje lett. Rosbaud nevezte el Maxwell cégét Pergamon Press-nek, ám egy heves veszekedést követően szétváltak útjaik.

Rosbaud még felesége előtt is eltitkolta ügynök múltját. Soha nem vágyott elismerésre, és sok feljegyzését megsemmisítette. A brit titkosszolgálat (SIS) soha nem említette néven, csak úgy írt róla, mint "egy német tudományos folyóirat írója, aki 1942 tavasza óta dolgozik a brit titkosszolgálatnak". Griff ügynök hivatalosan soha nem létezett. A CIA a mai napig tagadja, hogy lennének anyagai Rosbaud-ról, bár az amerikai Igazságügyi Minisztérium egy 1955-ös feljegyzése elismeri, hogy Rosbaud "tevékenysége olyan sikeres és fontos volt a szövetségesek számára, hogy azt még ma sem lehet nyilvánosságra hozni."

Arnold Karmish Rosbaud-ról írt könyve 1986-ban jelent meg, mivel azonban az író nem férhetett hozzá az MI6 aktáihoz, a könyv több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol. Pontosan mit is árult el Rosbaud az angoloknak? Hogy nem figyelt fel rá a Gestapo, holott felesége és sok barátja is zsidó volt? Miért nem tájékoztatták az angolok az amerikaiakat arról, hogy a német atombomba-program nem járt sikerrel? És mindenekelőtt miért nem akarja 60 évvel később az MI6, hogy a közvélemény megismerje Griff ügynök teljes történetét?

Cherie Booth a bírósághoz beadott kérelmében kiemelte, hogy nemrég már Frank Foley-ról is könyvet írtak (Michael Smith: Foley: a kém, aki 10 ezer zsidót mentett meg), és hamarosan film is készül az életéről, de az általa beszervezett Rosbaud története továbbra is titok marad. "Frank Foley őrnagy aktáinak közzététele aláássa azt az érvet, hogy Rosbaud aktáinak nyilvánosságra hozatala valós veszélyt jelentene"- írja Booth.

1. Egy elkötelezett anglomán és a Metallwirtschaft
2. A nem létező Griff ügynök