30 éve halt meg a nagy kormányos, Mao Ce-tung

A kulturális forradalom kormányosa

Ettől fogva szüntelen volt a harc az egalitárius eszméihez ragaszkodó Mao és a vezetés `pragmatikusai` között. A `nagy ugrás` csődje arra kényszerítette, hogy a hatvanas évek elején egy időre háttérbe vonuljon, a köztársasági elnöki posztot Liu Sao-csinak (Liu Shaoqi), egy hagyományos pártbürokratának adja át. 1966-ban a kulturális forradalommal kormányozta magát vissza a hatalomba. Ekkor, mivel másként nem tudta visszaszerezni az ellenőrzést a párt központi apparátusa fölött, annak egésze ellen indított rohamot a fiatalok mozgósításával. Őket lázadásra bíztatta párton belüli ellenfeleivel szemben, akiket azzal vádolt, hogy hiába voltak hősök a felszabadító háborúban, elbuktak `a burzsoázia cukrozott lövedékeivel` szemben.

Nixonnal 1972-ben

A kulturális forradalom, amelyet a korabeli hivatalos formula szerint "személyesen Mao elnök kezdeményezett és irányitott", évekkel vetette vissza az országot. Nem egy tartományban fegyveres összecsapásokra került sor. A párt vezetői közül sokan évekre átnevelő "káderiskolákba" kerültek, sokan nem élték túl a megpróbáltatásokat. Liu államelnök is börtönben halt meg. A diákok millióit vidékre küldték "átnevelésre", amikor már nem volt szükség naiv idealizmusukra.

A kulturális forradalom különböző fordulatokkal 1966-tól 1976-ig, egészen Mao haláláig tartott, sőt azzal sem fejeződött be. A KKP elnökének 1976 szeptember 9-én bekövetkezett halálát éles hatalmi harc követte. A négyek bandáját az általa kijelölt utód, Hua Kuo-feng (Hua Guofeng) letartóztatta, de sokáig maga sem tarthatta helyét, 1978-ban Teng Hsziao-ping (Deng Xiaoping) vált az ország meghatározó vezetőjévé.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma - Baracs Dénes)

1. A hosszú meneteléstől a nagy ugrásig
2. A kulturális forradalom kormányosa