Moldova kikiáltja függetlenségét

2004. szeptember 13. 12:06

A Dnyeszter és a Prut között fekvő területen az I-III. században szkíták és dákok laktak, majd római, később a gót és a hun birodalom része volt. A 10. századtól a Kijevi Ruszhoz, annak felbomlásától a Halics-Volhíniai fejedelemséghez tartozott, majd a kunok birtokolták. A XII-XIII. századtól kezdődően a tatárdúlás idején megsemmisült szláv lakosság helyét fokozatosan a hegyekbe menekült romanizált népesség foglalta el. A XIV. század közepén jött létre a Moldvai Fejedelemség, amely fénykorában Nagy István (Stefan cel Mare) alatt a Keleti Kárpátokig, a Dnyeszter és a Szeret folyókig, illetve a Fekete-tengerig tolta ki határait. A XV. század végétől a fejedelemség török fennhatóság alá került. Az 1812-es - Oroszország és a Porta közötti - bukaresti béke értelmében a Dnyeszter és a Prut közé eső moldvai részeket Besszarábia néven a terjeszkedő cári impérium kebelezte be. Az I. világháború végén, 1918-ban Románia magához csatolta Besszarábiát, a Dnyeszter keleti partján viszont - amely nem tartozott korábban sem Moldvához, sem Besszarábiához, de ahol románok is éltek, s amelyet a szovjet vezetés 1924-ben elválasztott Ukrajnától - létrehozták a Moldvai Autonóm Szovjet Szövetségi Köztársaságot. 1940-ben a Molotov-Ribbentrop paktum értelmében szovjet csapatok szállták meg Besszarábiát, és Moldavai Szovjet Szocialista Köztársaság néven egyesítették a már meglévő moldvai autonóm területtel. Az így létrejött - majd 1944-ben véglegesített - államalakulat területe nem egyezett az egykori cári Besszarábiáéval, miután annak déli része, illetve a Romániától ugyancsak elszakított észak-bukovinai területek Ukrajnához kerültek. A Szovjetunió végnapjaiban megindult a nemzeti önállósodás: 1990. június 23-án a parlament szuverenitási nyilatkozatot fogadott el, 1991. május 23-án pedig a Moldovai Köztársaság elnevezés felvételéről határozott. A testület 1991. augusztus 27-én deklarálta a függetlenséget.