225 éve végezték ki Tupac Amarut, az inkák királyát

Tupac Amaru felvette őse inka nevét és hagyományos inka ruháit

Dédnagyapját erőszakkal megkeresz- telték, majd nyilvánosan kivégezték, őt megcsonkították, felnégyelték, majd lefejezték

Az utolsó inka uralkodó, Tupac Amaru ellen a spanyolok 1571-ben indítottak háborút, hogy végleg megtörjék hatalmát és birtokukba vegyék Perut. Tupac Amarut végül elfogták, megkeresztelték, majd nyilvánosan kivégezték. Az inka királyi család tagjai külföldre menekültek, de később engedélyt kaptak a hazatérésre.

Az utolsó inka uralkodó nevét felvevő dédunoka, José Gabriel Condorcanqui 1742. március 19-én született Cuzco tartományban, egy Tinta nevű településen. Jezsuita nevelést kapott, de valójában az indián lakossággal azonosult. Bátyja halála után ő lett Tungasuca és Pampamarca kacikája (örökletes törzsfőnök), s tisztségében nagy megértést mutatott a bennszülöttek szenvedése iránt.

A perui hegyvidék indiánjait keményen dolgoztatták s még keményebben adóztatták a spanyol gyarmatosítók, maradék pénzükből pedig számukra fölösleges árukat kellett venniük. Condorcanqui petíciók tömegével bombázta a spanyol kormányzatot, de nem sikerült elérnie, hogy javuljon a bányákban, textilüzemekben vagy éppen falvakban robotoló indiánok helyzete. A kudarctól elkeseredve felvette őse inka nevét, hagyományos ruháit és szervezkedésbe kezdett. 1780-ban letartóztatta és kivégeztette Antonio de Arriagát, Tinta különösen korrupt és kegyetlen corregidorját (tartományi kormányzóját), kirobbantva a felkelést.

Ez volt a legnagyobb, egyben az utolsó indián lázadás a spanyol uralom ellen és az első, amelyben - még ha kis számban is - kreolok (Latin-Amerikában született spanyolok) is részt vettek. A felkelés Peru déli részéről gyorsan átterjedt Bolíviára és Argentínára. Tupac Amaru 1780. november 16-án az amerikai kontinensen elsőként eltörölte a rabszolgaságot, másnap Sangara falunál megverte a spanyol csapatokat, de nem vonult Cuzco ellen. Ekkori nyilatkozataiban a király hű alattvalójának mondta magát, s igyekezett a kreol előkelők támogatását megtartani, de azok nem bíztak benne, a cuzcói püspök híveivel együtt kiátkozta. 1781. januárjában felvetette a cuzcói alkirályság gondolatát, márciusi leveleiben már inka királynak nevezte magát, csapatai azonban - bár Cuzco ostromába is belefogtak - nagyobb városokat nem tudtak elfoglalni. A mozgalom elvesztette támogatottságát, amikor az indiánok és európaiak közti erőszakká fajult, s a kreolok is ellene fordultak, főleg a városi felkelések és a birtokok elvétele miatt.

Az ellene küldött reguláris seregek 1781 márciusában elfogták Tupac Amarut és családját, s Cuzcóba vitték őket. A lázadás vezetőjét halálra ítélték, de előbb még végig kellett néznie felesége, fia és harcostársai kivégzését. A hatóságok példát akartak statuálni, ezért 1781. május 18-án ugyanazon a helyen, ahol kétszáz évvel korábban dédapja feje hullott a porba, megcsonkították, felnégyelték és lefejezték. A különösen kegyetlen büntetés nem érte el célját: a felkelés tovább folytatódott, így Tupac Amaru családjának valamennyi tagját kivégezték, egyedül 11 éves fia részesült abban a "kegyelemben", hogy Spanyolországba vitték, ott raboskodott 40 évig; a tisztogatás után az ősi inka uralkodóház egyetlen leszármazottja sem maradt életben. A béke azonban csak akkor állt helyre, amikor a kormányzat valamennyi felkelő számára kegyelmet hirdetett. A hatóságok betiltották az inka ruhát, szokásokat, sőt az indiánok még inkának sem nevezhették magukat, de így sem sikerült "elspanyolosításuk".

Tupac Amaru felkelése ugyan elbukott, de neve és emléke fennmaradt. Az egyik perui gerillamozgalom, a hetvenes években Uruguayban ténykedő városi gerillák, a tupamarók szintén rá hivatkoztak. Neve a fiatalabbak milliói számára mégsem ezért cseng ismerősen, hanem mert róla nevezték el az egyik legnagyobb amerikai rapsztárt, az 1996-ban máig kiderítetlen gyilkosság áldozatául esett Tupac Amaru Shakurt.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma - Vladár Tamás, Sajtóadatbank)