Newton a bölcsek kövét kereste

Sir Isaac Newton (1643-1727) fizikával és matematikával foglalkozó műveinek száma eltörpül teológiai írásaihoz képest, fennmaradt jegyzeteinek legnagyobb része pedig alkímiáról szól, ez utóbbiak megfejtésével kísérleteznek most amerikai tudósok. A kutatók Newton jegyzeteinek megfejtéséből és kémiai kísérleteinek megismétléséből azt remélik megtudni, hátha az istenített nagy fizikus a kémia terén is zseniálisat alkotott. Ennek ugyan csekély a valószínűsége, de az egyértelmű, hogy Newton az aranycsinálás megszállottja volt, s foglalkoztatta a bölcsek köve is, amely az alkimisták szerint az arannyá változás katalizátora.

Mágia vagy magasszintű tudomány?

Mivel Newton feljegyzései még az alkimisták szokásos írásainál is bonyolultabbak, William Newman tudománytörténész és Catherine Reck vegyész az Indiana Egyetemen elhatározták, hogy a legapróbb részletekig mindent pontosan úgy csinálnak, ahogyan az Newton jegyzeteiből kiolvasható, s első lépésként a laboratóriumban téglából és habarcsból felépítették Newton régimódi kőszenes kemencéjét.

A reprodukált "háló"

Sikerült előállítaniuk réz és antimon ötvözeteként a Newton által csak hálónak nevezett vöröses színű, gödrös-hálós golyócskát, amit a feljegyzések szerint Newton a bermudai születésű George Starkeytől tanult. A receptek alapján a kutatók megcsinálták azokat fémszerkezeteket is, melyeket az alkimisták számára a fémek növényekhez hasonló, élő, vegetáló tulajdonságait bizonyították.

A tudománytörténészek úgy vélik, hogy Newton alkimista érdeklődését elvont filozófiai vagy vallási célok motiválták. John Maynard Keynes, aki több Newton-kéziratot megvásárolt, 1946-ban azt mondta: Newton nem az ész birodalmának előfutára, hanem az utolsó varázsló volt. Newman szerint azonban Newton egyszerűen fel akarta fedezni a kémia világának törvényeit, de nem tett különbséget a tudomány és az alkímia között - írta a The New Scientist című angol tudományos folyóirat honlapján.

(Múlt-kor/MTI)