235 éve született a legvitézebb huszár

Dicsőségből a börtönbe

1813-ban a kulmi ütközet után alezredessé léptették elő, a lipcsei csata után már ezredes és ezredparancsnok volt, ekkoriban kapitányként alatta szolgált Széchenyi István gróf is. A meseszerű pályafutás a "népek csatájában" majdnem véget ért: a mellébe golyót kapott, de tárcája - mint a regényekben - felfogta azt. Simonyi a franciák üldözésében is kitüntette magát, egyik utolsó bravúrjaként 1814 februárjában csapatával átúsztatott a jeges Rhone folyón és akkora zavart idézett elő, hogy a franciák feladták Lyont.

A 45 éves óbesterre csak úgy záporoztak a kitüntetések és kegyek, feleségül vette egy tábornok gazdag lányát és fényesen élt a hozományból. Bécsben, Nagyváradon, Debrecenben, Galíciában állomásozott, birtokot szerzett és megíratta életrajzát. Az élete nagy részét háborús viszonyok közt töltő Simonyi azonban a békeidőkben nem találta a helyét. Képzettségének hiányát indokolatlan szigorral, olykor kegyetlenkedéssel pótolta, amikor emiatt megszaporodtak a szökések ezredéből, statáriumot hirdetett. Tizenkét katonáját ítéltette halálra, közülük négyet ki is végeztetett, s volt olyan, akinek csak az akasztófa alatt kegyelmezett meg. A túlkapások híre felszivárgott Bécsbe, s 1825-ben "szigorú dorgálásban" részesítették, majd 1828-ban felfüggesztették ezredparancsnoki beosztásából és vizsgálatot indítottak ellene. Bár első fokon viszonylag enyhe büntetést kapott, az 1830-ban megszületett végső ítélet két év várfogságra szólt, emellett elvesztette rangját, bárói címét, összes érdemjelét és méltóságát.

Kegyelmi kérvényét elutasították, így a megtört, megalázott Simonyi 1831-ben bevonult az aradi várbörtönbe. Hiába fejezték ki volt bajtársai és a várparancsnok tüntetően rokonszenvüket (szobáját a várparancsnok lakásával szemben rendezték be és mindennap vele ebédeltek), a napóleoni háborúk egykori hőse nem sokkal élte túl becsületének elvesztését, a börtönben halt meg 1832. augusztus 23-án. Fia, Lajos ekkor még csak nyolcéves volt, belőle később a Tisza-kormány minisztere lett, s vele ki is halt a család bárói ága.

Simonyi óbester már életében legenda, később regények hőse lett, emlékét ma is több szervezet ápolja, Debrecenben rendszeresen rendeznek Simonyi-napokat.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma - Vladár Tamás, Sajtóadatbank)

1. A brigadérosok asztalánál ebédelő káplár
2. Dicsőségből a börtönbe