A pokol kapujában: vietnami veteránból buddhista szerzetes

Mindenkinek megvan a maga Vietnamja

AnShin tisztában van azzal, hogy amikor ír, akkor is ezernyi szexuális zaklatás, nemi erőszak, gyermekek elleni erőszak történik körülötte. Ebből adódik a kérdés: hogyan viszonyuljunk az erőszakhoz?

Az erőszakmentesség aktivizmusát valló buddhista szerzetes határozott, de nem agresszív fellépést sűrget az erőszak ellen: "Tudatossággal élve lehetőségem van arra, hogy ítélkezés nélkül magamhoz öleljem szenvedésem természetét." Egyúttal a történet főszereplőjeként egyes szám első személyben mesél buddhista szerzetesekről, korábbi tanítójáról, egy apácáról, egy amerikai zen-szerzetesről, egy amerikai hajléktalanról és egy német zen tanítványról.

Emberi állapotunk azonosságáról szóló őszinte belátásaihoz az Auschwitzban és a náci lágerekben tett zarándoklatai és meditációi segítették hozzá: "Mindenki náci, mindenki áldozat. Felismertem, hogy az ő szenvedéseikre is tekintenem kell, nemcsak a rabokéra. Látnom kellett a bennem levő börtönőrt. Ha azt hiszem, különbözöm a börtönőrtől", vagy a zsidóktól, a kommunistáktól, a homoszexuálisoktól, másként gondolkodóktól, az "újabb Birkenau lesz." A gyaloglás kezdete című fejezetben mutatja be ezt az embertpróbáló vállalkozást, amelyben többezer kilométeres zarándoklatot tett a szenvedőkért.

A holokauszt nem a múlt része, hanem a szerző számára "most is létezik". A soá-t vizsgálva nem egy befejezett és tőlünk időben távollévő történelmi epizódot, hanem a jelen lehetőségét, bármikor megismétlődő, emberek elkülönítését létrehozó természetellenes állapotot mutat be.

A tudatosság elvesztésének példáit elemezve arra int: "Azt gondoljuk mások vagyunk mint a hajléktalan, a kábszeres, a gyilkos, a gyermekeket molesztáló, pedig nem vagyunk mások. Lehet, hogy nem tesszük meg mindezeket a dolgokat, de ez nem jelenti, hogy mások volnánk." Vietnamba visszatérve "A vámpultoknál a bürokrácia végtelen és nehézkes volt. Amikor megtapasztaltam a vietnami hivatalnokok közönyét és ridegségét, megérintett saját félelmem, mert amikor rájuk néztem önmagamat is láttam. Ismertem ezt a ridegséget, ezt a távolságot. Ez az a fal, melyet önmagam és mások között emeltem védekezésként, és puszta illúzió!...Éreztem, hogy meredtté, agresszívvé és erőszakossá válok...Abban a pillantban a feledékenységben éltem. De a saját tetteim a tudatosság harangjává váltak, s visszavezettek az érzéseimhez."

A könyv ajánlható bárkinek, aki saját életét őszinte szemmel kívánja megvizsgálni a buddhista tanok tükrében. Történészeknek új típusú ismereteket adhatnak Buddha fölismerései például a történelmi személyiségek tetteinek megértésében. A könyv olvasmányossága ellenére nem könnyen és nem igazán gyorsan fogyasztható, olvasói az első élmény hatása után biztosan újra és újra át fogják lapozni.

Claude AnShin Thomas: A pokol kapujában.
Ford.: Tótisz András, Trivium Kiadó, 191 old., 1990 Ft

1. Nincs jó háború
2. Mindenkinek megvan a maga Vietnamja