Grant, Ulysses

A polgárháború tábornoka

Egy most felfedezett tengeralattjáró ihlette a híres Nautilust 145 éve halt meg John Brown Az amerikai polgárháború 150 éves hadihajóját ünnepelték Megkeresik az első tengeralattjárót Megmentik Lincoln hangját 190 éve született Colt

1822. április 27-én született az Ohio állambeli Point Pleasant városkában egy cserzővarga hat gyermeke közül a legidősebbként. 15 évesen, nem saját jószántából a West Point-i Katonai Akadémiára került és kiképzése alatt végig abban reménykedett, hogy a Kongresszus megszünteti az intézményt. Ez nem következett be, így a csupán a lovaglásban jeleskedő Grant 1843-ban végzett, a 39 fős osztályban 21-ikként. A fiatal hadnagy szállásmesteri minőségben csinálta végig a mexikói háborút, majd New Yorkban és Detroitban állomásozott. A békebeli szolgálatot végigunatkozta, életébe csak a felesége, a kártya és a lóverseny hozott némi örömöt. 1852-ben családja nélkül a Csendes-óceán partjára vezényelték, ahol a magányos tiszt ivászatra adta fejét, miközben különböző vállalkozásokkal próbált némi pénzre szert tenni. 1854-ben lemondott rangjáról, de civilként sem találta a helyét: földművesként, ingatlanügynökként, mérnökként és postai alkalmazottként egyránt megbukott, végül apja bőrüzletében kapott állást.

1861-ben, a polgárháború kitörésekor azonnal szolgálatra jelentkezett, így kezdődött második katonai karrierje, amely nyolc év alatt az Egyesült Államok elnöki székébe repítette. Az illinois-i önkénteseket hetek alatt ráncba szedte, szeptemberben már tábornoki rangban vett részt a belmonti csatában, ahol egy lovat ki is lőttek alóla. 1862 elején ő aratta az első stratégiai fontosságú északi győzelmet Fort Donelson bevételével és azonnal országos hírnévre tett szert. Féltékeny tábornoktársai ekkor melegítették fel és kezdték újra terjeszteni az alkoholizmusáról szóló, haláláig fel-fel röppenő pletykákat. 1862-ben Shiloh-nál a háború egyik legvéresebb csatáját vezényelte, és bár végül győzelmet aratott, az emberveszteség miatt felmentését követelték.

Lincoln elnök mellé állt, s a posztján hagyott Grant a következő év tavaszán és nyarán a katonai akadémiákon ma is oktatott hadjárataival Vicksburgot elfoglalva kettészakította a déli Konföderációt. Ősszel Chattanooga felmentése után altábornaggyá nevezték ki, 1864 tavaszán pedig Lincoln elnök őt tette meg főparancsnokká. Rendkívül véres harcok után, 1865. április 9-én ő fogadta el nagy ellenfele, Robert E. Lee tábornok, a déliek főparancsnokának megadását. Ujjongó katonáit a republikánus elnökjelöltségről az előző évben lemaradt Grant így csöndesítette le: "A háborúnak vége, a lázadók megint honfitársaink és az öröm legjobb jele, ha megtartóztatjuk magunkat minden megnyilvánulástól".

A kevésbé dicsőséges elnök elődei és utódai

160 éve halt meg Andrew Jackson amerikai elnök Jövőre kiadják Reagan naplóit 140 éve gyilkolták meg Lincolnt 200 éve született Franklin Pierce Így választanak az amerikaiak Jimmy Carter 80 éves George Washington három életkorában Harminc éve bukott bele Nixon a Watergate-botrányba Nyolcvanöt éve halt meg Theodore Roosevelt A Bush-család is érintett lehet a Kennedy-gyilkosságban

Ő felügyelte a hadsereg háború utáni újjászervezését, ám politikai ekkor ambíciói miatt többször szembekerült Andrew Johnson elnökkel. De átvészelte a viharokat és 1868-ban különösebb kampány nélkül választották előbb a republikánus párt jelöltjévé, majd elnökké. Igazán még elnök sem akart lenni, csak úgy érezte, nem térhet ki a népakarat elől.

Elnökként korántsem remekelt, a közvélekedés a lista legaljára sorolja. A kormányt katona módjára vezényelte, még vezérkarának egy részét is beköltöztette a Fehér Házba. Átengedte a kezdeményezést a törvényhozásnak, óvatos külpolitikát folytatott, elnöksége idején a vadnyugat határa egyre tovább tolódott. Délen időnként fegyveres erővel lépett fel a feketéket és a republikánusokat terrorizáló Ku Klux Klan ellen, de elnézte a demokrata párti, konzervatív fehér elit uralmának kiépülését.

Hírnevét igazán a botrányok tépázták meg: a személy szerint makulátlanul becsületes katona naiv és befolyásolható volt. Ajándékokat fogadott el, amelyek azt a látszatot keltették, hogy megvesztegették, ismert spekulánsokkal mutatkozott együtt. Utólagos megítélésére jellemző, hogy mintegy ötven filmben tűnik fel, de szinte mindegyikben részeges karikatúraként. Mindezektől függetlenül 1872-ben újraválasztották (ekkor indult először női elnökjelölt és fekete alelnökjelölt, persze sikertelenül). A beiktatási ceremóniára olyan farkasordító hidegben került sor, hogy a kivezényelt kadétok közül többen elájultak, a bálon a vendégek kabátban táncoltak, a hangszerek billentyűi befagytak, a pezsgőt szilárd állapotban szolgálták fel.

Grant hivatalának letelte után utazgatott, majd 1880-ban - rossznyelvek szerint felesége nógatására - ismét megpályázta a republikánus elnökjelöltséget. Alulmaradt és ettől kezdve egyik baj a másikat követte életében: 1883-ban baleset érte, és haláláig bottal kellett járnia. Brókercéget alapított, de a vállalkozás 1884-ben megbukott és ő csődbe került, adósságai fejében még háborús egyenruhájától és trófeáitól is meg kellett válnia. Szinte ezzel egy időben torokrákot fedeztek fel nála orvosai. 1884 végén kezdte el írni emlékiratait, a könyvet négy nappal halála előtt fejezte be. Ulysses Grant 1885. július 23-án halt meg New Yorkban. Memoárja hatalmas sikert aratott, mai szóval bestseller lett, családja félmillió dollárhoz jutott és rendbe jött anyagilag. Felröppent a pletyka, hogy a tulajdonképpeni szerző Mark Twain volt, de a kézirat teljes egészében Grant írásával készült, maga Twain pedig csak ennyit mondott a témában: "Bárcsak én írtam volna".

(Panoráma - Vladár Tamás, Sajtóadatbank)