Felépül a szegedi vizibástya

Jövőre eredeti formájában helyreállítják a Rondellát.

Elvitte a Víz a víztornyot

Újjáépül a szegedi vár vízi bástyája - mondta a település polgármestere csütörtökön a helyszínen tartott sajtótájékoztatóján. `Jövőre eredeti formájában helyreállítjuk a Rondellát, mely meggyőződésem szerint Szeged új jelképe lesz` - tette hozzá Botka László.

Novák István, Szeged főépítésze a következő hetekben építészekkel, történészekkel és műemlékvédelmi szakemberekkel együttműködve készíti el a terveket.

A jelenlegi elképzelések szerint a jövő év március 12-én - a szegedi nagyárvíz 125. évfordulóján - helyezik el a 60-80 millió forintos beruházás alapkövét. A tervek szerint 2004. Augusztus 20-án, már át is adják a kilátóként és kiállítótérként is szolgáló épületet. Novák István elmondta, hogy a valószínűleg a XII-XIII. században épült vízi bástya volt a szegedi vár legnagyobb bástyája, öregtornya.

E középkori építmények arra szolgáltak, hogy a védősereg maradékai, akik kénytelenek voltak feladni a vár egyes részeit, ide menekülhessenek - közölte a főépítész. Szavai szerint a bástyát a XVIII. században otrombán megcsonkították. Lebontása előtt - a benne elhelyezett vízkiemelő szerkezettel - ez az épület volt a víztorony.



Szeged városa a Tisza és Maros összefolyásánál fekszik és a Délalföld oktatási, kulturális központja, Csongrád megye székhelye. A római korban Partiscum néven említik, s régészeti leletek valószínűsítik, hogy itt volt Attila hun vezér székhelye. A Honfoglalás után egyházi és gazdasági központtá vált, s jelentőségét mindmáig megőrizte.

A város a folyónak köszönheti létét, de a folyó okozta vesztét is. A helybéliek által csak "a Víz"-nek hívott 1879-es árvíz egyetlen éjszaka alatt törölte el a föld színéről a régi Szegedet. Nemzetközi összefogással építették ujjá, körútjai a hála jeléül a segítséget nyújtó városok (Bécs, Moszkva, London, Párizs, Berlin, Brüsszel, Róma) nevét viselik.

A szegedi vár francia típusú téglavárnak épült, valószínűleg a 13-14. század folyamán, majd a török által 1543-49 között végrehajtott korszerűsítések során nyerte el a legkorábbi képeken látható formáját; nagyságra körülbelül megegyezett a Széchenyi térrel. Sok metszet, rajz, térkép maradt fenn, de ezek általában vagy a felszabadító hadműveletek sorozatban készült kevés konkrétumot tartalmazó, eszményített barokk csatajelenetekkel dagályosított költeményei, vagy 18. századiak, amikorra e jelentős emlékünk egyre többet vesztett késő középkori formájából.

A hajdani szegedi vár sokkal nagyobb területet foglalt el, mint a ma látható kis darabkája. A most is álló épület az ún. Mária Terézia kapu volt, amely a déli várfal közepén helyezkedett el. Bár kapuként soha nem használták, később legénységi kazamataként funkcionált, majd istállóvá szerényült Móra Ferenc szerint.



Földvár már a honfoglalás korában épült Szegeden, hiszen az átkelőhely stratégiai fontosságú volt. Ezt IV. Béla a tatárjárás után újjáépíttette, és kőfallal erősíttette meg. Alapterülete nagyjából négyszögletű volt, négy bástyával. Ezek közül a nemsokára újjáépülő vízibástya a hajdani vár Tisza-parti bástyái közül a déli volt. A várfal innen körülbelül a mai szegedi nagypostáig futott, ahol szintén állt egy nagy bástya. A mai Széchenyi tér másik sarkára (ahol elkanyarodik az 1-es villamos) építették a következő rondellát, majd innen a Tisza-partig futott a fal, ahol a negyedik bástya állt.

A szabálytalan, nagyjából négyszög alaprajzú, belsõtornyos vár a Tisza partján, a folyóval párhuzamosan épült. A várfal sarkain egy-egy kerek torony emelkedett. A falakat minden oldalon egy-egy négyszögletes torony szakította meg.

A vár déli kaputornyától nyugatra helyezkedett el a palota. Késõbb puskaporos, majd a XVIII. századtól tüzérségi raktár lett. A délkeleti, a Tisza partján álló kör alaprajzú torony a többinél lényegesen nagyobb volt. Késõbb víztoronynak is nevezték. A torony eredetileg a földszinti részén zárt volt, és a bevezetõ ajtaja sem a földszinten, hanem a csatlakozó várfal tetején nyílt. Falának vastagságára tekintettel a középkori öregtorony lehetett.

`Szeged városa diákok vára`

A várat a XVIII. században 18-19 m széles és 3-3,5 m mély vizesárok vette körül, melynek vizét a Tisza táplálta A vár tervezõje- Cs.Sebestyén Károly szerint - feltehetõen Villard de Honnecourt francia mérnök lehetett, akit IV. Béla király hívott 1244 körül az országba, ez azonban nem bizonyított.

A vár építése IV. Béla a tatárjárás után 1247-ben adott kiváltságai alapján kezdõdött meg, valószínûleg a korábbi föld-, illetve favárnak kõfalakkal, bástyákkal, tornyokkal történõ átalakításával. Elsõ okleveles említése azonban csak Károly Róbert király idejében történt. 1321-ben, amikor a Dorosma nemzettségbõl származó Dénes fia Pál mester a várnagya, aki egyben ezt a tisztséget az ó-budai várnál is betöltötte. Királyi vár, s mint ilyet 1437-ben Gúthi Országh János és Káthay László szerezte meg, kiktõl Albert király váltotta vissza. Két év múlva Erzsébet királyné, 1456-ban V. László, majd 1458-ban Mátyás király kezére került, aki aztán fiának, Korvin Jánosnak adta, õ viszont Kinizsi Pálnak engedte át. Ennek halála után, 1494-ben ismét Korvin Jánosé, és tõle jutott 1502-ben 9000 forintért II. Ulászló király birtokába.

Szeged várát II. Lajos király 1518-ban Báthori Istvánnak zálogosította el, majd 1524-ben 2000 forint lefizetése után visszakerült a királyhoz, de még ebben az évben az esztergomi érsek birtoka lett.



A XVI. század elején 1528-ban a török által lerombolt várat János király javíttatta ki. A törökök 1542-ben foglalták el a várost és az ostrom során súlyosan sérült vár helyreállítását azonnal megkezdték. Magasították és erõsítették falait, az árkokat kitisztították, mélyítették, szélesítették, a vár déli oldalán levõ várost hatalmas földbástyákkal és árkokkal vették körül. A várban tartózkodó õrség létszáma 1545-ben 323, 1552-ben pedig 348 fõ volt. Szeged szandzsákszékhely lett, az élére kinevezett bég kormányzásával. Az elsõ ilyen bég Musztafa, aki II. Szolimán szultán parancsára, a török kincstár költségén a vár helyreállítását végrehajtotta.

A vár visszavétele 1688. október 5-én indított ostrommal kezdõdött meg. Az ostromlók parancsnoka - az ekkor Bécsben tartózkodó hírhedt Caraffa tábornok helyett - De la Vergne altábornagy lett, aki azonban az ostrom során szerzett súlyos sérülés sebeibe belehalt. Utóda a skót származású báró Wallis György tábornok lett, a sereg vezérei pedig többek között Barkóczy, Petneházy, az ifj. Bercsényi és báró Károlyi István volt. Mivel a védõk számára segítség nem érkezett, a várat október 23-án feladták, amely így I.Lipót király birtokába került.



A kuruc szabadságharc idején 1704-ben Andrássy István és Vass Ádám vezetésével mintegy 8000 fõnyi sereg ostromolta eredménytelenül. 1704. júniusában II. Rákóczi Ferenc vezetésével is támadták a várat, de elfoglalni akkor sem sikerült. A szatmári békekötés után De le Croix Paitis mérnökkari ezredes tervei alapján 1714-1716 között erõsítették a várat és egy új, 6 m széles, palánkkal ellátott földsáncot is építettek az erõsség körül.

Az 1879. évi nagy árvíz erõsen megrongálta a várat is, ennek során keleti fala és az északkeleti saroktorony a Tiszába dõlt. Miután a romos vár jelentõsége megszûnt, 1883-ban megkezdték a még megmaradt falak lebontását. A Tisza parti sétányon ma látható kazamatasor még emlékeztet a várra, ez azonban nem középkori eredetû, hanem Mária Terézia korából való - olvasható Kiss Gábor: Várak, várkastélyok, várhelyek Magyarországon című könyvében.