Bibliai régészet

a Gihon-forrás

Az Ótestamentum végső formáját valamikor az Kr. e. V–IV. században nyerte el. A „minimalista” Biblia történeti iskola tagadja a Biblia bármiféle történeti értékét, s azt állítja, hogy az Írás nem hiteles forrás a Kr.e. IV. századig, illetve, hogy Dávid és Salamon királyok csupán mitológiai alakok. A krónikák második könyvében (32.30) a következő szerepel: „Ezékiás elzárta a Gihon felső forrásának vizét, és Dávid városának a nyugati részére vezette le.” Amíg a királyok második könyvében (20. 20.) az szerepel, hogy „…készíttetett tavat és vízvezetéket, hogy bevezesse a vizet a városba…”

Dr. J. Rosenbaum a Leeds Egyetem tanára szerint az Ótestamentumra „nem úgy kell tekintenünk, mint ami helyettesíti a tudományos alátámasztásához szükséges, valójában hiányzó történelmi dokumentumokat, vagy ami megspórolhatóvá teszi az egzakt régészeti bizonyítékokat”.

Éppen ezért tárgyi bizonyítékok után kutatva mintákat vett „Ezékiás csatornáinak” fából készült falaiból. A vesszők és faragott darabok arról tanuskodnak, hogy az építmény Kr.e. 790-540, illetve Kr.e. 819-797 közötti időszakból száarmazik. Habár e kormeghatározás nem illeszkedik pontosan Ezékiás király kalkulált uralkodási évszámaihoz, (Kr.e. 715-687), ahogyan Dr. Rosenbaum mondja „nagyjából helyénvaló” és éppen elég ahhoz, hogy a „minimalista” iskolának a Biblia történeti értékét tagadó érveit megcáfolja.