Bebalzsamozott kedvencek: állatmúmiák az ókori Egyiptomban

Isteni állatok

Mint látható, az egyiptomiak bizonyos állatokat isteni tulajdonságokkal ruháztak fel, és istenek földi megtestesüléseként tekintettek rájuk. A legnagyobb tiszteletnek a bika örvendett. Az ún. Ápisz-bikára kezdetben a világteremtő isten, Memphisz főistene, Ptah földi megtestesüléseként tekintettek, a későbbiekben pedig Ozirisz élő jelképe lett. Az Ápisz-bikák meghatározott külső jegyekkel rendelkeztek.

Alianosz, a Kr. u. 2-3. század fordulóján élt görög filozófus szerint nem kevesebb, mint 28 formai kritériumnak kellett megfelelniük: homlokukon például háromszög alakú fehér foltnak kellett lennie, nyelvükön pedig egy szkarabeusz körvonalának kellett látszania. A kiválasztott Ápisz-bikát a papok minden nap megmasszírozták, és válogatott kényeztetések közepette, saját szentélyében élte nem mindennapi életét. Néhány bika nem tudta elviselni az ősei számára még ismeretlen luxust, és a túltáplálás miatt kapott szívrohamba halt bele.

Kosmúmia

Az Ápisz-bikát halálakor egész Egyiptom siratta. A mumifikálásához szükséges 70 nap a gyász időszaka volt. A bikát Szakkarában, a Szerapeum mészkőből vájt katakombájába temették. Miután a gyászidőszak letelt, a papok azonnal az utód keresésébe fogtak, amelyet – hitük szerint – az istenek jelöltek ki számukra.

Az egyiptomiak persze nem csak a bikára tekintettek isteni tulajdonságokkal rendelkező állatként. Kóm Ombóban és Fájjumban például a krokodilnak volt kultusza. A helyiek a nőstényeknek egyenesen jóstehetséget tulajdonítottak, mivel a Nílus – földek szempontjából kulcsfontosságú – áradásának tetőpontja fölött rakta le tojásait, hogy szárazak maradjanak. Nem csoda, hogy Szobeket, a Nílus és a termékenység istenét krokodilfejjel ábrázolták az egyiptomiak.

Az egyiptomiak sok esetben jóval gyakorlatiasabb okokból döntöttek a bebalzsamozás mellett. Úgy vélték ugyanis, az elhunytnak a túlvilágon is szüksége lehet húsra, ezért számos esetben potenciális táplálékként mumifikálták az állatokat. Olykor egész kacsák, marhalábszárak, libák és galambok hevertek a halottak mellett. A húsokat először besózták, majd kiszárították, végül vászonba pólyálták. Tutanhamon esetében biztosra mentek: a fáraó mellett 14 ládányi állatmúmiát találtak a kutatók.

Szakkarában őrzött íbiszmúmiák

Voltak azonban, akik egészen máshogy viszonyultak az állatokhoz, és úgy gondolták, táplálék helyett sokkal inkább hűséges társa van szükségük a túlvilágon. Az I. dinasztia fáraói mellé a Kr. e. 3. évezred elejétől kezdve oroszlánt, kutyát és szamarat is temettek az abüdoszi sírkamrákba.

De nem csak a királyok próbálták elkerülni ily módon a túlvilági magányt. A brit régész Flinders Petrie 1902-ben tárta fel egy egyiptomi pap, Hapi-men sírját, akinek a lábainál egy bebalzsamozott kiskutya feküdt. Bár a mai kor embere már szinte minden szempontból másként tekint az állatokra, mint az ókori egyiptomiak, egy Hapi-menéhez hasonló társat talán mi is elfogadnánk a túlvilágra.

1. Múmiák trágyázásra
2. Állatmúmia-biznisz
3. Isteni állatok

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tél
Múlt-kor magazin 2021

• A popzene és a politika az 1980-as és 1990-es években
• Holländer Margit lágerélményei
• Göring, az élvhajhász náci
• A középkori élet hét legkülönösebb veszélye
  
• A két Karátsonyi-kastély Beodrán
• A magyar könnyűzene az 1980-as években
• Az indián fogságnaplók üzenete
• Szendrey Júlia világai
• Vacsoraversenyek az 1930-as évek Budapestjén