Borzalmas tanácsokat adtak a terhes nőknek az elmúlt századokban

A várandós nőket a történelem folyamán az önjelölt szakértők – a kilenchónapos periódus megkönnyítése érdekében – mindig is jobbnál jobb ötletekkel árasztották el. A szokás persze manapság is létezik, a hajmeresztő, zavaros múltbéli tanácsokat elnézve azonban úgy tűnik, a mai nők ebből a szempontból már szerencsésebbnek mondhatják magukat.

Nyúlfej- és lágysajttilalom

A terhességi tesztek segítségével manapság már könnyedén megállapítható, hogy valaki áldott állapotba került-e, ez azonban a 20. század elejéig egy hosszadalmas, bonyolult folyamat volt. Amikor aztán a tudósoknak végül sikerült izolálni a terhességet jelző HCG-hormont, különös módon állapították meg a terhességet: a nő vizeletét szexuálisan éretlen nyulakba egerekbe vagy fecskendezték, majd öt nappal később megölték az állatot, és megvizsgálták a petefészkét. Ha megnagyobbodtak, az annak a bizonyítéka volt, hogy a vizeletet szolgáltató nő valóban várandós. 

A terhes nők táplálkozására vonatkozó tanácsok jelentős részével a magzatban potenciálisan testi elváltozásokat vagy egyéb zavart okozó ételektől próbálták eltiltani a leendő anyukát. A 15. század végén Franciaországban keletkezett, a nők hiedelmeit egybegyűjtő Guzsalyok evangéliuma (Les Evangiles des Quenouilles) szerint egy nyúlfej elfogyasztása következtében a gyereknek nyúlszája lesz, a lágysajtevéstől pedig a születendő kisfiú kis pénisszel fog a világra jönni. A fűszeres ételektől is komolyan óvakodni kellett, ezek ugyanis megvakították a magzatot – tanácsolta a késő középkori munka.  

A középkori orvosok gyakran tanácsolták terhes nőknek, hogy fogyasszanak „meleg, száraz ételeket”, és igyanak sok vörösbort. A finnek úgy gondolták, hogy a csokievés az anyukán kívül a gyermeket is boldogabbá teheti. Az ételek utáni sóvárgásról pedig azt tartották, azt jelzi, melyek a magzat kedvenc ételei. A viktoriánus Anglia doktorainak meggyőződése volt, hogy az anya gondolatai a magzatba is átszivárognak. A születendő gyermek természetét nagyban meg fogja határozni, hogy mit érzett, élt ét, és milyen gondolatok jártak édesanyja fejében, miközben várandós volt – gondolták. Egy csendes, boldog anyukának tehát például csendes, boldog gyermeke született. 

A szoros fűzűtől a dohányzásig

Szintén a viktoriánus kor nagy vívmányai között tarthatjuk számon, hogy a terhes nőknek azt tanácsolták, hordjanak minél szorosabb fűzőt. Erre azért volt szükség, mert a korban szinte szégyennek számított, ha a várandós asszonyon látszott is, hogy terhes. A fűzőgyártók szerint ez jó volt a gyereknek is, mivel ily módon nem mozdult el az anya hasában. Az anya persze nem élvezte ennyire, mivel karcsúsága látszatának fenntartása érdekében jóval nehezebben tudott enni, ülni, de még lélegezni is. 

John Harvey Kellogg, a róla elnevezett kukoricapehely kifejlesztője a 19-20. század fordulóján azt tanácsolta, hogy amennyiben lehet, az anya terhessége alatt kerülje a szexuális együttlétet, mivel annak nagyon káros hatásai lehetnek a magzatra nézve – jóval károsabbak, mint azt általában feltételezik. Kellogg úgy gondolta, a terhesség alatti szex az elsődleges oka annak, hogy a gyerekre átragadnak bizonyos „érzéki tendenciák”, magyarul: nagy rá az esély, hogy felnőttként perverz lesz.

Miután a fűző kiment a divatból, a ruházati cégek mindent elkövettek annak érdekében, hogy minél divatosabb öltözéket biztosítsanak a kismamák számára. Ezzel a cél persze elsősorban az volt, hogy elrejtsék a tényt, hogy egy nő terhes, vagyis – ne felejtsük el, a szexuális forradalom és a kispolgári prüdéria korában vagyunk – közösült valakivel. A 20. század közepének amerikai szülészeti tanácsadó könyvei bő blúzok és ruhák viselését ajánlották, hogy ily módon – ameddig csak lehetséges –  elrejtsék nagy hasukat.

A szakértők az 1950-es években a túlzott testmozgástól is óva intették az anyákat, és úgy vélték, a pihenés a legjobb dolog, amivel egy várandós nő elfoglalhatja magát. Javasolták, hogy tartsa magát minél távolabb az izgalmaktól, rádiózzon, olvasson, kössön, horgoljon és beszélgessen minél többet. Utóbbi feltehetően nem ment egykönnyen, mivel a terhes asszonyok egyedül voltak otthon.  

Bár az orvosok már ismerték a dohányzás negatív hatásait, erre csak a 20. század második felétől kezdve figyelmeztették a terhes anyukákat. Sőt, a 40-es, 50-es években még arra hívták fel a kismamák figyelmét, hogy egyes márkák egészségesebbek a többinél. Voltak, akik ebben az időszakban azzal érveltek, hogy a dohányzás lenyugtatja az anyát, így közvetve a magzatra is pozitív hatással van.