7 végzetes pillanat

Bizonyítási vágya és kisebbségi komplexusai egyszerre segítették és hátráltatták Napóleont

2019. január 10. 12:02 Múlt-kor

Szexuális bizalmatlanság

A másik tényező, amely a forradalmi Párizsban nyugtalanította Napóleont, az a szexuális szabadosság volt, amely a terror végét követő „fellélegzést” kísérte. Saját szexuális tapasztalata igen csekély volt, hozzáállása pedig kifejezetten puritán. Már a katonai iskolán is arra panaszkodott, feljebbvalóik nem védik meg őket eléggé az „elfajultságtól”, és rá is támadt egy barátjára, akiről kiderült, hogy homoszexuális. Szüzességét 18 éves korában veszítette el egy prostituálttal, másnap pedig olyasfajta beszámolót készített az élményről, mintha az valamiféle tudományos kísérlet lett volna. A későbbiekben papírra vetett egy „Párbeszéd a szerelem természetéről” című írást, melyben amellett érvelt, hogy a szerelem „csupán egy érzékelés”, amely valójában „káros a társadalomra”.

Napóleon csak azután fedezte fel a szex örömeit, hogy 1795-ben megismerkedett a megözvegyült Joséphine de Beauharnais-val, aki a szeretője lett (Joséphine korábbi férjét, Alexandre de Beauharnais-t a terror idején a guillotine alá vitték – Robespierre öt nappal későbbi bukása után őt azonban szabadon engedték). A nála hat évvel idősebb udvarhölgy társaságában úgy érezte, a mennybe jutott. 1796-ban meg is kérte a kezét, Joséphine azonban korántsem volt a hűség mintapéldája: a viszonyai által okozott botrányok csupán megerősítették Napóleont eredeti hozzáállásában. Legnagyobb művében, a Code Napoléon című törvénykönyvében súlyosan korlátozta a nők mozgásterét. A késztetés, amelyet a nők irányítására érzett, megerősítette abban a nézetében is, hogy minden emberi tevékenységet neki kell – mai szóval élve – „mikromenedzselnie”.

Európa ura attól félt, hogy gyengének mutatkozik

Szexuális bizonytalansága és a nők iránti bizalmatlansága csak mélyített azon a meglévő tulajdonságán, hogy nehezen hallgatta meg mások nézőpontját. A diplomáciai tárgyalásokra párviadalokként tekintett, amelyeket meg kell nyerni, méghozzá látványosan. Sosem ismerte be, hogy egy igazságos kompromisszum sokszor nagyobb előnyhöz juttathatja, mint a kakaskodás. Ha például sikerült volna meghosszabbítania az 1803-as amiens-i békét azzal, hogy hagyja Nagy-Britanniának megtartani Málta szigetét, egészen biztosan kihasználhatta volna az így rendelkezésére álló időt arra, hogy rendbe hozza gazdaságát és hadiflottáját, erősebbé téve pozícióját.

Napóleon két legfontosabb prioritása az volt, hogy győztesen, erősnek tűnve jöjjön ki minden helyzetből, illetve hogy minden legyőzött ellenségéből a lehető legtöbb pénzt csikarja ki. Ez az együttállás azonban azt hozta magával, hogy minden legyőzöttben rendkívüli bosszúszomj maradt. 1805-ös austerlitzi győzelmét követően olyan kemény és megalázó feltételeket támasztott Ausztriával szemben, hogy csupán idő kérdése volt, Bécs mikor próbálja meg visszaszerezni elvesztett területeit, és 1809-ben már újra ki is tört a háború. Habár ez ismét Napóleon győzelmét hozta (és a császári korona számára még keményebb békefeltételeket), e kitérő megakadályozta a megszállt Spanyolország eredményes pacifikálását, ami súlyos következményekkel járt a későbbiekben.

A nemesség bűvöletében

Bármennyire visszataszítónak is találta Joséphine bujaságát, Napóleont rabul ejtette császárnéja arisztokrata származása. Ennél is jobban izgatta második felesége, Mária Lujza osztrák hercegnő előkelősége. Nagyanyja, Mária Karolina Lujza főhercegnő a kivégzett XVI. Lajos király felesége, Marie Antoinette testvére volt, Napóleon ennek nyomán házasságukat követően „bácsikájának” nevezte a hajdani királyt, és lenyűgözte az a tény, hogy az osztrák császár az apósa.

Napóleon eddigre már Európa ura volt, császárrá koronáztatta magát, és testvéreit ültette Európa több trónjára. Habár örömét lelte abban, hogy a régi nagy uralkodóházak tagjaival tölthette idejét, és hogy a családtagjaival való házasságokra kényszeríthette őket, továbbra is kínozta az a nyilvánvaló tudat, hogy titokban lenézik őt közrendű származása miatt.

E tudat nagy mértékben kihatott viselkedésére és politikájára is. „Nem értitek” – magyarázta családjának, „hogy nem trónon születtem, hogy úgy kell megtartanom magam rajta, ahogyan megszereztem: dicsőséggel, hogy az olyan egyén, aki úgy válik uralkodóvá, ahogy én tettem, nem állhat meg, muszáj tovább másznia felfelé, és ha megáll, azzal elveszett.”

2018. tél: 7 végzetes pillanat
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 25% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.
6 368 ft 4 776 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 65% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 6 990 Ft
Szent Ilona lakói üdvözlik új kormányzójukat - karikatúra (kép forrása: shannonselin.com)Joséphine császárné (kép forrása: Magnolia Box)Mária Lujza császárné (kép forrása: emperornapoleon.com)Kép forrása: Wikimedia CommonsKép forrása: Wikimedia CommonsKép forrása: RankerKép forrása: history.com

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!