Bismarck jóslata bevált, vérrel és vassal döntöttek az egységes Németország jövőjéről
2022. július 3. 16:20 Múlt-kor
156 évvel ezelőtt, 1866. július 3-án Ausztria vereséget szenvedett a poroszok ellen a königgrätzi csatában. Az évek óta húzódó Habsburg-Hohenzollern konfliktust diplomáciai úton megoldani már nem lehetett, így Bismarck elképzelése valósult meg, Európa jövőjéről a fegyverek döntöttek. A nagynémet helyett a kisnémet egység gondolata győzedelmeskedett, az 1871-ben születő Németország története a Habsburgok nélkül folytatódott.
![Apa és fia találkozása](/ih0Ax/article/main/.630x1260/60805.jpg?lavid=422182)
I. Vilmos porosz király (későbbi német császár) és fia, III. Frigyes koronaherceg találkozása a győztes csata után (Emil Hünten festménye)
Korábban
Az elkerülhetetlen Habsburg-Hohenzollern konfliktus
Az 1815-ben született, Európa nagyhatalmait tömörítő, a politikai erőegyensúly fenntartására létrehozott Szent Szövetség a megelőző évszázadokhoz képest békésebb időszakot hozott Európa történetében, ám a nacionalizmus és a liberalizmus eszméinek terjedését nem tudta megállítani.
Közép-Európában már 1806-ban, II. Ferenc lemondásával megszűnt a Német-római Birodalom, helyén pedig a napóleoni háborúk következményeként politikailag kevésbé jelentős utódállamok születtek.
Közép-Európában hatalmi vákuum keletkezett, Németország a 19. század második feléig csak földrajzi fogalom maradt, területén háromszáznál is több államalakulat osztozott. 1815-ben létrejött a Német Szövetség, amelyhez 34 állam és 4 szabad város csatlakozott, majd 1834-ben a Vámunió (Zollverein), amely – a Habsburg Birodalom területeit kivéve – a Német Szövetség államait tömörítette. A diplomáciai csata a korábban német-római császárokat adó, dinasztikus Habsburgok és a nagyhatalmi ambíciókat dédelgető porosz Hohenzollernek között már ekkor megkezdődött.
Az 1848-as forradalmi hullám, a „Népek tavasza” egész Európát alapjaiban rengette meg, az olasz és a német egység ügye is az itt felkorbácsolt nemzeti érzelmekből táplálkozott. Ugyan a legtöbb forradalom, így a német egység megteremtésére tett demokratikus kísérlet is elbukott, nyilvánvalóvá vált, hogy a folyamatot csak késleltetni tudják. A politikai realitásokat figyelembe véve a Habsburgok, vagy a katonai nagyhatalom Poroszország vezetésével történő egyesítés elkerülhetetlennek látszott.
![](https://ad.jumu.hu/www/images/f0108065857a5f99d7381aaa2f1c9ac9.jpg)
A Habsburgok kontinentális nagyhatalmi státuszát már az 1848-as forradalmak is megtépázták. Az olasz kérdésben elvesztették a franciák támogatását, akik a Szárd-Piemonti Királyság oldalára álltak, ráadásul a solferinói csatában elszenvedett vereséggel Ausztria pozíciói még tovább gyengültek. Az 1853 és 1856 között zajló krími háborúban nem támogatták egykori szövetségeseiket, az oroszokat, így tőlük sem számíthattak segítségre.
Ugyanakkor a porosz Hohenzollernek IV. Frigyes Vilmos vezetésével elszántnak mutatkoztak arra, hogy a Zollverein területén létrehozzák az egységes német államot, melyet az 1861-ben trónra lépő, későbbi I. Vilmos császár is szorgalmazott. Az évtizedek alatt gazdaságilag megerősödő, gyorsan iparosodó, infrastruktúráját kiépítő Poroszország a 19. század második felére megkerülhetetlen politikai tényezővé vált.
Az 1862-ben kinevezett porosz miniszterelnök, Otto von Bismarck azóta elhíresült programbeszédében kijelentette: „Európa nagy kérdéseit nem beszédekkel és többségi határozatokkal, hanem vérrel és vassal döntik el”. Bismarck lényegében az ország első – és valóban döntésképes – embere volt, ennek szellemében alkotmányos konfliktusokat vállalva áterőszakolta a hadügyi reformot, és létrehozta Európa legerősebb hadseregét.
Tárgyalások útján biztosította, hogy a várható Habsburgok elleni konfliktus idején ne érje őket meglepetésszerű támadás az oroszok vagy a franciák részéről, a Velencére áhítozó Olaszországgal pedig szövetséget kötött.
1864-ben VII. Frigyes dán király halálával a poroszok háborút kezdeményeztek Dániával Schleswig és Holstein megszerzéséért, amelyben a német ügyet támogató Ausztria kénytelen volt támogatni riválisát. 1864. október 30-án Dánia aláírta a bécsi békeszerződést, a katonai győzelem pedig megerősítette Bismarckot, aki nem akart Ausztriával osztozni a megszerzett területeken. Távollétében I. Vilmos a gasteini szerződésben átengedte riválisának Holsteint, így átmenetileg elodázták a fegyveres konfliktust.
Támogasd a
szerkesztőségét!
![2024. nyár: Hírhedt emberrablások](/ih0Ax/article_issue/.275x275/167.jpg)
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
![](https://ad.jumu.hu/www/images/a01f91ced050cecd7355bc9df458a3a2.jpg)
- Futballtörténelem plakátokon keresztül a Várkert Bazárban 13:20
- „Szeretném minél több emberhez eljuttatni a tradicionális jazzt” – interjú Papp Mátyás jazz-harsonaművésszel 13:15
- Stradivari és Guarnieri hangszerei is megszólalnak az idei Kaposfesten 12:20
- A térség országainak kulturális örökségével ismerkedhetünk meg a Duna Fesztiválon 11:20
- Döcögősen indult, de végül minden elképzelést túlszárnyalt Fangio karrierje 08:31
- Bartók Bélát is megihlette a legnagyobb magyar hegedűsök egyike, Geyer Stefi tegnap
- Rágcsálóírtó munkát is kénytelen volt elvállalni a Tüskevár szerzője, Fekete István tegnap
- Borzalmas vérengzéssel járt India és Pakisztán függetlenedése tegnap