Bár Franciaországban alakult ki, Angliából indult világhódító útjára a tenisz

2021. augusztus 27. 08:37 Múlt-kor

Manapság a tenisz az egyik legnépszerűbb sport. Milliók nézik a tornákat a tévéközvetítésekben, tízezrek a helyszínen, de sokan gyakorolják is szabadidejükben ezt a játékot. Néhány évtizede a tenisz még igazi elitsportnak számított, amelyet csak a leggazdagabbak űztek. Még manapság is sokan vélik úgy, hogy a játék elsősorban a kiváltságosok szabadidős tevékenysége. A történelem azonban pont a tenisz esetén lehetséges, hogy alátámasztja ezt a vélekedést.

Giuseppe Zocchi: Játékok, az igazi tenisz (1751–1752)

Korábban

Játék tenyérrel

A tenisz történetének kezdetei a nagyon régi múltra nyúlnak vissza. Ha feltétlenül elődöt keresünk a játéknak, akkor meg kell említenünk az ókori trigon nevű sportot. A játék vélhetően egy ügyességi sport lehetett, amelyet három ember játszhatott. Bár nem sok információnk maradt fenn róla, annyit tudunk, hogy a játékosok háromszög alakzatban álltak fel, és az egyik kezükkel dobták, a másik kezükkel pedig elkapták a labdát. Azt is tudjuk, hogy egynél több labdával játszották, és a messzire hajított játékszerek összegyűjtésére labdaszedőket is alkalmaztak.

A következő játék ebben a sorban a la soule, amelyet a 8. században dél-franciaországi keresztény szerzetesek lestek el az Ibériai-félszigetet meghódító móroktól. A játék szabályai egyszerűek voltak: egy bottal kellett a labdát a falhoz csapkodni. A szerzetesek közt a játék állítólag annyira elterjedt, hogy már-már a betiltás fenyegette. Mindenesetre a fennmaradt források szerint ez a játék még elsősorban csapatsport volt.

Fiatal fiú teniszütővel és labdával Sofonisba Anguissola 1558 és 1563 között készült festményén

Ha azonban az igazi őst kell megneveznünk, akkor nem kell ennyire messzire mennünk időben és térben. A tenisz elődje az észak-franciaországi kolostorok belső udvarában játszott jeu de paume nevű sport. Az elnevezést szabadon úgy fordíthatjuk le, hogy „játék tenyérrel”. (A latin palma szó tenyeret jelent). A nevét onnan kapta, hogy ekkoriban még nyújtott tenyérrel és puszta kézzel ütötték vissza a labdát az ellenfél térfelére. Később már elterjedtek a vastag kesztyűk is.

Persze a késő középkorig ez a játék is alaposan megváltozott. A játékteret eleinte csak egy vonallal választották ketté, a 15-16. századtól kezdve viszont megjelentek a kötelek, amelyeket csípőmagasságban feszítettek ki. A kötélre hálót szereltek, hogy alatta ne lehessen átütni. Ebben az időszakban jelentek meg az első ütők is. Ezek eleinte a battoir nevű rövid nyelű faütők voltak, később fa-, vagy csontkeretű ütők jelentek meg, amelyekre drótot vagy bélből készült húrokat feszítettek ki. Ezek az eszközök már emlékeztettek a manapság használatos teniszütőre.

Ifjak teniszhez hasonló játéka a 17. századi Orbis Sensualium Pictus című műből

A labdákat sem úgy kell elképzelni, ahogy azt manapság látjuk. Sokkal nehezebbek lehettek, mint a mai teniszlabdák, tekintve hogy eleinte homokkal vagy földdel, sőt fémforgáccsal töltötték meg. Később állati szőrt vagy emberi hajat használtak erre a célra, amelyet kötözött vagy varrott bőrrel vettek körül.

Az eleinte szabadtéri játékot szép lassan felváltották a fedett sportcsarnokok. Olyannyira, hogy jeu de paume pályából 1596-ban már csak Párizsban kétszázötvenet írtak össze. A játéknak kialakultak a szabályai, bírók és mesteremberek foglalkoztak vele. A fedett pályák mellett megmaradtak a Párizson kívüli parasztság és a munkások számára kialakított longue paume-ok, amelyek tulajdonképpen annyiban tértek el az előző játéktól, hogy nem építettek neki fedett pályát.

következő oldal 1 / 4