Az igazi Robinson Crusoe nyomában

Matrózok a könyvsiker árnyékában

A Robinson Crusoe 1719. április 25-én jelent meg, és az év végéig további négy kiadást ért meg. Ez akkoriban páratlan sikernek számított, amely töretlenül folytatódik napjainkban is. Már a XIX. században olyan nyelvekre is lefordították, mint a kopt vagy a máltai. Természetesen számos hasonló történetet ihletett meg már akkor is, és azóta is.

A Robinson Crusoe sikere sokakat ösztönözött arra, hogy megpróbáljanak utánajárni: vajon kinek a története alapján írta meg Defoe a világhírű könyvét? A felfedezések korának kezdete óta számos hasonló esetről számoltak be.

Mindegyikben az a közös, hogy egy tengeri úton valaki hajótörést szenved, túléli, viszont kénytelen évekig egy lakatlan szigeten tengődni.

Legelőször a spanyol forrásokban bukkant fel hasonló történet. Pedro Luis Serrano az 1520-as évek elején Nicaragua partjaihoz közel szenvedett hajótörést. Egyedül maradt egy homokos szigeten, ahol nem termett semmi, sőt tiszta vizet sem talált. A forró nap elől a déli órákban a homokba ásta be magát. Víz helyett tengeri teknősök vérét itta (később a páncéljukban tudott esővizet gyűjteni), emellett madarakat és halakat fogyasztott.

Egyszer két szerencsétlenül járt matrózt is partra sodort a tenger, de néhány napon belül mindketten meghaltak. Serranót végül nyolc vagy kilenc évvel később mentették ki, de sohasem heverte ki a magány időszakát, és őrültként halt meg Spanyolországban.

A történetnek több változatát jegyezték le, valóságalapját is sokan megkérdőjelezik, s úgy vélik, hogy csak egy irodalmi próbálkozásról van szó, mégis Serrano hajótörése akár Robinson történetét is megihlethette.

Csakúgy, mint egy másik pórul járt tengerész, Robert Knox esete. Ő apja Perzsiába tartó hajójához csatlakozott, amely viharba került, és 1659-ben Ceylon (ma Srí Lanka) szigetén sodródott partra. Az ottani uralkodó, II. Radzsaszinghe azonban feszült viszonyban volt az európai hatalmakkal, és felháborodott azon, amikor Knox apja nem adta meg neki a kellő formális tiszteletet.

Az uralkodó ezért fogságba vetette a 16 túlélőt. Igaz, ez a rabság inkább csak amolyan távozási tilalomként működött: Knox gazdálkodott, pénzt kölcsönzött, és gyapjúsapkákat készített. Édesapja hamarosan elhunyt, Robert pedig 19 évvel a hajótörést követően megszökött.

1681-ben adta ki az Egy történeti elbeszélés Ceylon szigetéről című művét, amely hatással lehetett a Robinson írójára, már csak azért is, mert Knox és Defoe személyesen is ismerték egymást.

1. Matrózok a könyvsiker árnyékában
2. Az orvos és a bennszülött
3. A skót kalóz

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

18. IV. Béla uralkodása és a tatárjárás
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• Élete utolsó évtizedét a fiával való háborúskodással töltötte IV. Béla király
• Apja és fia tevékenysége is árnyékot vetett IV. Béla uralkodói törekvéseire
• Kétnapi járóföldre mindent holttestek borítottak a muhi csata után
• A legenda szerint Árpád-házi Szent Kinga imádsága mentette meg Lengyelországot a tatárdúlástól
• Mégsem az extrém időjárás kergethette ki a tatárokat a Kárpát-medencéből
• Batu kán és a szláv favágók