Az igazi horrortörténet, amely a Moby Dicket inspirálta

Bálnatámadás

A matrózok elbeszélése szerint a felbukkanó ámbráscet két-három vízsugarat lövellt ki (egyébként a bálna meleg párát fúj ki orrnyílásából a szabadba, amely a hideg levegőn azonnal lecsapódik, és messziről úgy tűnik, mintha az állat vízsugarat lövellne ki), majd az óriás egyenesen az Essex felé tartott. A fejével nekiment a hajónak, nem kis lyukat ütve annak oldalán, „a matrózok pedig mind egy szálig eldőltek”. A bálna átúszott a vitorlás alatt, és a legénység tisztán látta, amint „megzavarodva a dühtől állkapcsát többször a hajónak ütötte”, emlékezett vissza Chase.

Aztán a bálna eltűnt. A matrózok a lesiettek a fedélközbe, és ádáz harcot vívtak, hogy a betörő vizet kiszivattyúzzák, a rést pedig eltömjék. Néhány perc múlva a cet ismét feltűnt, és még gyorsabb sebességgel a horgony közelében ment neki a hajó oldalának. A víz ellenállhatatlanul tört be a hajóba, a szivattyúzás csak lassítani tudta a beáramlást addig, amíg a többiek összeszedték a fontos navigációs eszközöket, élelmiszereket, ivóvizet, mielőtt az Essex az oldalára fordult volna.

Pollard csónakjai a távolból látták, hogy bajban van a vitorlás, így gyorsan visszaeveztek, azonban már semmi remény nem volt, hogy megmenthessék a bálnatámadás miatt hamarosan a tenger fenekére süllyedő Essexet. A matrózok még jobban megijedtek, amikor meglátták a kapitány sápadt és tanácstalan arcát. A helyzet valóban elég siralmas volt, ugyanis 20 emberre három kisebb csónak volt csupán, a legközelebbi szárazföld a polinéziai Marquises-szigeteknél, valamint a Társaság-szigeteknél volt, ide akart eljutni Pollard. Chase és a matrózok azonban meggyőzték, hogy inkább haladjanak délnek, hiszen az említett szigeteken kannibálok laknak (ez azonban csupán szóbeszéd volt). Ezt az irányt választva a távolság jóval nagyobb volt, azonban reménykedhettek abban, hogy elkapják a Passzát-szeleket, valamint nagyobb esély volt rá, hogy feltűnjön egy másik bálnavadászhajó.

Hat méteres hajóikon az élet maga volt a pokol. A sósvíz hamar tönkretette a kenyeret, az emberek kiszáradtak, és igyekeztek beosztani a megmaradt falatokat. Ha mindez nem lett volna elég, a nap sugarai izzón égtek. Pollard csónakját egy alkalommal megtámadta egy kardszárnyú delfin (közkeletű, ám mégis helytelen nevén gyilkos bálna). Két héttel később elérték a ma is lakatlan Henderson-szigetet, azonban élelmiszert vagy vizet nem találtak. Egy héttel később kezdtek kifogyni a készleteikből. Hárman végül úgy döntöttek, hogy több esélyük lesz a kicsiny szárazföldön, mint a semmi közepén egy csónakban, így visszamentek a szigetre.

1. Baljós kezdet
2. Bálnatámadás
3. Kannibál matrózok

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

16. A modern demokráciák 17–18. századi gyökerei
IV. Politikai berendezkedések a modern korban

• A lámpásokból kifogyó olaj mentette meg Whitehaven kikötőjét a „rebellis” amerikaiaktól
• Hogyan kerültek franciák vagy éppen magyarok az amerikai függetlenségi háború csatatereire?
• Bibliáját és sakk-készletét vitte magával a vesztőhelyre I. Károly angol király
• Nem tartotta tiszteletben az angol alkotmányosság alapját Földnélküli János
• 10 tény az amerikai függetlenségi háborúról
• 10 arcpirító adónem a brit történelemből – a gyufaadótól a tudásadóig
• Mániákusan igyekezett kijavítani műveltségbeli hiányosságait az első amerikai elnök
• Az egyetlen nő, aki aláírta az Egyesült Államok Függetlenségi Nyilatkozatát
• Ilyenek voltak Amerika pajzán alapító atyái