Az ember, aki saját magát operálta meg
2015. május 14. 08:18
Egy 1961-es antarktiszi expedíció során az orosz sebész, Leonyid Rogozov súlyos alhasi fájdalmakra panaszkodott. Hamar kiderült, hogy vakbélgyulladása van, s ha nem kerül hamar műtőasztalra, a kutatócsapat egy fővel lecsökkent volna. Mivel ő volt az expedíció egyetlen orvosa, kénytelen volt önmagát megoperálni.
Korábban
A 27 éves Leonyid Rogozov 1961 áprilisában fáradtnak és egyre gyengébbnek érezte magát, s hányingerre panaszkodott. Később erős fájdalom jelent meg az alhasának jobb oldalán. Mivel orvosdoktor volt, nem kell sokat agyalnia a diagnózison: vakbélgyulladása volt. Az ilyenkor szokásos beavatkozás már akkor is rutinműtétnek számított, ám nem az Antarktisz közepén, a civilizációtól több száz kilométerre.
Rogozov a hatodik szovjet antarktiszi expedíciós csapat tagja volt, akiket azzal a feladattal bíztak meg, hogy a Schirmacher-oázisban (A Déli-sark egyik jégmentes felülete) egy új bázist építsenek. A Novolazarevszkaja-bázis 1961. február közepén el is készült, s a 12 fős csapat felkészült, hogy a következő hónapokat a kietlen tájon töltse.
Rogozov és a pingvin
Április végére Rogozov állapota súlyossá vált, s nem bízhattak külső segítségben, hiszen 36 napnyi hajóútra voltak otthonuktól, továbbá a hajójuk csak egy év múlva volt ismét várható. A repülés a viharok és a hótorlaszok miatt lehetetlennek tűnt. A csodára nem lehetett tovább várni: magának kellett hozzálátnia a saját hasfala felnyitásához, s a gyulladt féregnyúlvány (appendix) eltávolításához. Ez korántsem volt egyszerű művelet, ugyanis ha a vakbél elreped, az egyenlő a halállal.

„Egyáltalán nem aludtam az éjjel, úgy fájt, mint a pokol” - írta naplójába, majd így folytatta: „még nincs egyértelmű jel a perforációra, nagyon nyomott vagyok. Nincs más kiút... Meg kell próbálnom saját magamat megoperálnom... Ez szinte lehetetlen... Alig tudom már megemelni a karomat.”
Rogozov előre kigondolta, hogy kísérelheti meg a lehetetlent, amelyben természetesen kollégái is segítettek neki. Mindenkinek külön feladata volt. Két főasszisztenst jelölt ki, valaki a tükröt, egy másik pedig a lámpát fogta és irányította. Egy plusz fő is a rögtönzött műtőszobában volt, ha esetleg az egyik asszisztens elájulna. „Mindent szisztematikusan a beavatkozás előtt elmagyarázott, hogy ha esetleg elájulna, a többiek tudják, mi a teendő: adrenalininjekció és mesterséges légcsere” - mesélte a BBC-nek Vladiszlav Rogozov, az orvos fia.
Az általános érzéstelenítés természetesen szóba sem jöhetett, csak a helyi - a hasfalba. „Szegény asszisztenseim! Ott álltak előttem fehér köpenyekben, ám az arcuk jóval fehérebb volt” - írta később a naplójába. „Én is féltem, de ahogy a novocainos tűt magamba szúrtam, utána már átkapcsoltam operáló üzemmódba, s nem nagyon figyeltem másra” - tette hozzá.
Rogozov és barátja, Jurij Vereschaginy
A tükör - amely azt a célt szolgálta, hogy a túloldalt is láthassa - nem vált be, ugyanis nem tudta megszokni, hogy mindennek a tükörképét látta. Később a kesztyűjét is inkább levette, mert zavarta a munkában. Mikor elérkezett a műtét végső, legkényesebb fázisához - amikor a féregnyúlványt kiemelik a hasból, majd lekötik - pánikolni kezdett, hogy elveszti az eszméletét. „A vérzés egyre erősebb, az időm meg fogyott... A hashártyám nyitva volt, a sérült részeket pedig még be kellett varrni. Egyre gyengébb lettem, forogni kezdett velem a világ. 4-5 percenként 20-25 másodpercet kellett pihennem” - írta.
Sokáig azt hitte, hogy nem fog sikerülni befejeznie, ám végül nem vallott kudarcot. A kétórás műtét végén még mielőtt pihenni tért volna, utasította „személyzetét”, hogy tisztítsák le a sebészeti eszközöket, s csak akkor vett be antibiotikumot, illetve altatót, mikor már az egész szoba ragyogott. Az orvos csupán két hetet pihent, utána ismét munkába állt.
Volt még egy újabb csavar ebben a rendkívüli történetben: 1962 áprilisában, mikor letelt az egy év, megérkezett a hajó az Antarktiszhez, azonban a hóviharok miatt esélytelen volt megközelíteni a bázist, így a hajó visszafordult, s a tervek szerint újabb egy évet kellett volna várniuk a szovjet kutatóknak, akik már nagyon mentek volna haza. Végül nem késlekedtek annyit, s néhány héttel később egy egymotoros repülőgép „kimentette” őket a fagyos halálból. Mikor hazaértek Moszkvába, az orvost hősként fogadták, a szovjet propagandagépezet pedig lecsapott rá.
Támogasd a
szerkesztőségét!

történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.


15. A középkori magyar királyság megteremtése
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák
- Valószínűtlen, hogy csúf külsejű lett volna Könyves Kálmán
- A fogadalmat tett Szent Margit az első férjjelöltjét, a lengyel királyt látni sem óhajtotta
- Férje halála után számos megaláztatást kellett elviselnie Árpád-házi Szent Erzsébetnek
- 10 érdekesség az Árpád-házi királylányokról
- A legenda szerint a tatárdúlástól is imával mentette meg Lengyelországot az aszkéta életű Árpád-házi Szent Kinga
- Nem talált kiutat királysága és alattvalói érdekellentéteiből IV. László
- Apja és fia tevékenysége is árnyékot vetett IV. Béla uralkodói törekvéseire
- Öt trónkövetelő, akinek valóban volt esélye a magyar korona megszerzésére
- Harcokkal és törvényekkel fektette le Szent István az évezredes magyar államiság alapjait
- A tengernagy bukása: Nelson veresége Tenerifén 15:25
- Miért kerülnek ismét használatba a hidegháborús bunkerek Norvégiában? 14:20
- Amikor VIII. Henrik meghozta Hull városába a nagy ágyúkat... 14:03
- Császári arany – 5000 fontért kelt el a különleges római érme 13:07
- A trójai bor nyomában: Mit ittak az emberek a korai bronzkorban? 12:04
- Mesés kora vaskori kincsekkel találkozhatnak a Nemzeti Múzeumba látogatók 11:20
- 10 érdekesség a parfümök történetéről 09:57
- A fáraó és Ozirisz újjászületése – Tutanhamon sírjának titkos rítusa 09:15