Az elátkozott hadihajó – kis híján egy amerikai romboló végzett Roosevelt elnökkel
2016. november 25. 10:18
1943 novemberétől 1945-ös, bizarr körülmények között történő elsüllyedéséig a William D. Porter nevű amerikai romboló gyakran találkozott a következő köszöntéssel: „Ne lőj, republikánusok vagyunk!”, amikor megérkezett egy kikötőbe, vagy csatlakozott egy hajórajhoz. A mondat valódi jelentése egészen 1958-ig az amerikai haditengerészet titkai közé tartozott. A kifejezés eredettörténete többek között egy kis híján tragédiába torkolló eseményhez köthető.
Korábban
Több mint pechszéria
A mindenki által csak „Willie Deenek” nevezett hadihajó 1943. november 14-én egy hadgyakorlat során véletlenül tüzet nyitott az Iowa hadihajóra. Éppen ekkor az utóbbi fedélzetén tartózkodott az Egyesült Államok elnöke, Franklin Delano Roosevelt, valamint a külügyminiszter, Cordell Hull, és a teljes katonai vezetés. Éppen Teheránba tartottak, a „három nagy” (Roosevelt mellett Churchill és Sztálin) konferenciájára. Feltehetően egészen másképp alakult volna a történelem, ha a Willie Dee nem figyelmezteti időben a Iowa legénységét, és az előbbiről kilőtt torpedó eltalálja az elnököt a fedélzetén tudó csatahajót.
A USS William D. Porter (DD-579) romboló egyike volt azon amerikai hadihajóknak, amelyeket a második világháború alatt gyártottak. Bár a mai csatahajókhoz képest kisebbnek számít, az 1940-es években megjelenésével komoly fenyegetést jelentett az ellenség flottájára. Legnagyobb fegyverének 10, pontos és gyors, 225 kilós robbanófejjel felszerelt torpedója számított. A hajót 1943. július 6-án, Wilfred A. Walter korvettkapitány parancsnoksága alatt bocsátották vízre. A Willie Dee-nek több hónapja volt gyakorolni, mígnem 1943 novemberében elérkezett a nagy feladat: a Teheránba tartó Iowa Atlanti-óceánon át Észak-Afrikába történő kísérése. Ugyanekkor kezdődött meg a hajó kálváriája.
A virginiai Norfolkból való indulás előtti éjszakán nem sokon múlott, hogy a Willie Dee a tenger fenekére küldjön egy testvérhajót. Az összeütközés széttörte a másik hajó korlátait, egy mentőcsónakját, valamint számos más hajóalkatrészt, míg a Willie Dee-nek csak a horgonya rongálódott meg. A következő fontosabb eseményre mindössze 24 órát kellett válni. Az Iowából, valamint titkos kísérőhajóiból, többek között a Willie Dee-ből álló négyfős hajóraj már elindult küldetésére. A hajók számára szigorúan megtiltották, hogy rádiójeleket küldjenek, mivel tengeralattjárókkal teli vizeken haladtak át, ahol a megfelelő sebesség és a csend lehettek a védekezés legjobb formái.
Egyszer csak egy hatalmas robbanás rázta meg a konvojt, mire a hajók azonnal tengeralattjáró-elhárító manőverbe kezdtek. Ez egészen addig folytatódott, míg ki nem derült, hogy egy, a viharos tengeren a W. D. Porter tatjáról leesett mélyvízi bomba okozta a felfordulást, amelyet pedig a biztonsági előírások be nem tartása eredményezett. Röviddel később egy hatalmas hullám elárasztotta a hajót, és elsodort mindent, ami nem volt megfelelően rögzítve a fedélzeten. A víz a legénység egy tagját is elsodorta, aki örökre az óceánba veszett. Ezután még az egyik kazán is meghibásodott. Walker korvettkapitány eközben minden órában jelentést kellett küldjön a nehézségekről az Iowának – ezen a ponton felmerült, hogy talán a hajó Norfolkba való visszaküldése lenne a legjobb döntés, a Willie Dee azonban folytatta útját társaival.
1943. november 14-e kellemes idővel és mérsékelt tengermozgással köszöntött be. Az Iowa és kísérőhajói éppen Bermudától nem messze jártak, amikor az elnök és társai kíváncsiak lettek arra, hogyan tudja a hadihajó megvédeni magát egy légi támadás esetén. Az elnök elégedett volt a látottakkal. Ernest J. King tengernagy, a haditengerészeti műveletek vezetője is büszke volt a tengerészekre, vele azonban nem is volt ajánlatos ujjat húzni. Ha valaki az övével ellentétes véleményét nyíltan megfogalmazta, az könnyen a haditengerészeti pályafutása végét jelentett. Senki sem tudta, mit jelenthet, ha egy torpedót lőnek ki az őt szállító hajóra. Miközben Walter korvettkapitány arra gondolt, talán végre megszakad hosszan tartó pechszériájuk, a legénység tagjai lelőtték azokat a légvédelmi léggömböket, amelyeket a bemutató alatt a W. D. Porter közelébe sodródó Iowa nem talált el.
Támogasd a
szerkesztőségét!
![2024. nyár: Hírhedt emberrablások](/ih0Ax/article_issue/.275x275/167.jpg)
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
![](https://ad.jumu.hu/www/images/0677224c43895ae0020fa26b22f28f35.jpg)
![Kádár](/ih0Ax/label/.cut-640x400/211.jpg)
Kádár
- Kádárné Tamáska Mária, az „öreg” felesége
- Negyven éve mutatták be az István, a királyt
- Megfigyelések egy tűrtté vált sportágról: a rögbi meghonosodása Magyarországon
- „Akarom, tudd, mi a fene van velem” – Tamáska Mária, az „öreg” felesége
- „Akarom, tudd, mi a fene van velem” – Tamáska Mária, az „öreg” felesége
- Szerelem az illegális kommunista mozgalomban: Kádár János és az ő Piroskája
- Mit keresett Fidel Castro 1972-ben Budapesten?
- Mit keresett a Szent Korona Amerikában?
- Kádár Jánossal is találkozott Fidel Castro jobbkeze, „Commandante” Che Guevara
- Népszerűségének is köze volt Diana hercegné halálához 08:20
- Hitler legrégebbi harcostársa volt a hosszú kések éjszakájának fő célpontja tegnap
- Egyszer még egy busz is átugratott a Tower Bridge csapóhídján tegnap
- A trónviszályok ingatták meg a hatalmas Perzsa Birodalmat tegnap
- Élete végéig a legitimisták egyik vezéralakja volt ifjabb Andrássy Gyula tegnap
- Életveszélyes kaland is lehetett némelyik zarándokút a középkorban tegnap
- Több száz kilométerrel odébb is ledöntötte lábukról az embereket a tunguszkai lökéshullám tegnap
- A „dolgozó nép” ellenségévé kiáltotta ki a kulákokat Rákosi Mátyás 2024.06.29.