Az austerlitzi diadallal piros betűs ünneppé változott Napóleon számára december 2-a

Az 1802-ben megkötött, második koalíciós háborút lezáró Amiens-i béke nem tartott sokáig, Nagy Britannia és a Napóleon vezette Franciaország viszonya ugyanis már a következő évben fagyossá vált. Anglia lezárta a francia kikötőket, erre válaszul Napóleon a tengerparti Boulogne környékén csapatösszevonásokat hajtott végre, jelezve a brit riválisnak, hogy akár Angliában is kész partra szállni hadseregével. William Pitt brit kormányfő azonnal munkához látott: úgy tervezte, nem várja meg, míg Napóleon átkel a La Manche csatornán, hanem megelőző csapást mér rá.

Az első próbálkozás, a Napóleon elleni merénylet kudarcba fulladt. A francia rendőrminiszter, Joseph Fouché és csapata ugyanis remekül dolgozott: a merénylőket lefülelték, mielőtt azok akcióba léphettek volna. Pittnek nem maradt más választása, mint egy újabb nemzetközi koalíció létrehozása Napóleon ellen. A Habsburg Birodalom és az I. Sándor cár vezette Orosz Birodalom hajlandó volt felvenni a kesztyűt.

A két kontinentális birodalom tekintélyes erőt képviselt. Napóleon viszont nem a védelemre rendezkedett be, hanem amint kitört a háború, fogta a „Grande Armée-t”, elvonult a Csatorna partjairól, átkelt a Rajnán és benyomult a német területekre. A Habsburgok Itália felé tekintettek, onnan várták ugyanis a franciákat, akik azonban más útvonalon jöttek. 1805. október közepén Ulmnál végül körbezárták és megadásra kényszerítették a Karl Mack von Leiberich tábornok vezette osztrák sereget. Napóleon előtt ily módon megnyílt az út Bécs felé, amelyet november 12-én el is foglalt. I. Ferenc osztrák császár menekülni kényszerült.

A korzikai azonban nem sokáig élvezhette a schönbrunni kastély kényelmét, nem ülhetett a babérjain, hiszen Kutuzov orosz tábornok főparancsnoksága alatt egy jelentős orosz haderő, kiegészülve az osztrák császár talpon maradt katonáival, már készen állt a francia seregek megsemmisítésére.  A 70 ezer fős Grande Armée és a több mint 85 ezer főt számláló osztrák-orosz hadsereg a mai Brno városától (Csehország) 10 kilométerre fekvő Austerlitznél mérte össze erejét.

A szövetségesek Napóleon délre elhelyezkedő jobbszárnyára koncentráltak, úgy számoltak ugyanis, hogy ha azt szétzúzzák, szétzilálhatják vagy elvághatják Napóleon Bécs felé tartó utánpótlási vonalát. A francia császár pont ezt akarta elérni, ezért látványosan meggyengítette jobb szárnyát, hogy az orosz-osztrák csapatok minél nagyobb erőkkel támadják azt, egységeket vonva el arcvonaluk középső és északi részéről, vagyis a bal szárnyukról. Napóleon fő célkitűzése ugyanis az arcvonal közepén elhelyezkedő, Kutuzov kezén lévő, stratégiailag rendkívül fontos Pratzen-magaslat megszerzése volt. A magaslat birtokában a francia császár könnyen kettévághatta az ellenséges arcvonalat, és bekeríthette Kutuzov seregét.

A csatára 1805. december 2-án került sor. A francia császár terve bevált: az orosz-osztrák haderő hatalmas erőkkel zúdult a francia jobbszárnyra. Egy ideig úgy tűnt, hogy a francia jobbszárny nem bírja el a nyomást, azonban a szövetséges haderő támadása a viszonylag jól védhető Goldbach-patak mentén megakadt. Napóleon eközben megindította offenzíváját a „meggyengített” Pratzen-magaslat ellen, amelyet több órás véres küzdelem árán be is vett.

Közben a Grande Armée balszárnya is állta a sarat, sőt ellentámadásba ment át, így északon is nyert helyzetbe kerültek a franciák. Az osztrák-orosz jobbszárny szétzúzásával az ellenfél centruma, a Pratzen-magaslat elvesztésének köszönhetően megrogyott. A centrum szétzilálását követően, az arcvonal közepén diadalmaskodó franciák, a Davout által a Goldbach-patak mentén sikeresen feltartóztatott osztrák-orosz balszárny bekerítésére indultak.

Teljes volt a francia diadal. A koalíciós haderő közel 16 ezer katonája esett el a harcmezőn, 20 ezer emberük pedig fogságba esett. A Grande Armée vesztesége a sebesültekkel együtt 9 ezer főnél kevesebb volt . A diadalnak köszönhetően december 2-a Napóleon szerencsenapjává vált, a francia uralkodó ugyanis egy évvel korábban is ünnepelhetett, hiszen 1804.  december 2-án koronázta magát császárrá a párizsi Notre-Dame-ban.

A „három császár” csatájaként emlegetett ütközetet követően Pozsonyban megszületett a békeszerződés. Az 1805. december 26-án aláírt dokumentumnak megfelelően a Habsburg Birodalom Trieszt kivételével búcsút mondhatott itáliai birtokainak. Ennek következtében Ausztria befolyása a német területeken is meggyengült, így I. Ferenc, Ausztria császára 1806-ban kénytelen volt lemondani a német-római császári címéről, amivel az akkor 844 éve létező birodalom halálos ítéletét írta alá.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Németország

• A hatalmas veszteségek sem állították meg a szovjet hadsereget Sztálingrádnál 
• Egyetlen hajót sem süllyesztett el a rettegett német monstrum, a Tirpitz
• Pattanó bombákkal semmisítették meg a britek a Ruhr-vidék gátjait
• Megrendítő beszédet mondott a berlini fal árnyékában J. F. Kennedy
• Véletlenül jutott kulcsfontosságú szerephez a berlini fal ledöntésében Günter Schabowski
• Családját is feláldozta a propaganda mestere, Joseph Goebbels 
• Még az akasztófa árnyékában is tagadta bűnösségét Hermann Göring
• Búcsúcédulák bevételeiből finanszírozták, de így sem haladt a kölni dóm építése 
• Bár tudomására jutott, nem tett jelentést a Hitler ellen készülő merényletről Erwin Rommel