Az árvák vonata – negyedmillió gyermek robogott vonattal az ismeretlen felé
2018. április 9. 09:37 Jeki Gabriella
Elárvult gyerekek tízezreit szállította hetvenhárom évig az „árvák vonata” az Egyesült Államok keleti partvidékéről a közép-nyugati országrészbe. A gyerekek sorsa azonban a legtöbbször csupán a vakszerencsén múlott: megesett, hogy befogadó, szerető családra leltek, de előfordult az is, hogy gyermekkorukat és fiatalságukat kemény munkával, szolgaságban töltötték.
Korábban
Negyed millió elhagyott csecsemő és „utcai patkány” szállt vonatra
„Kedves Nővérek! Isten szeretete által legyenek olyan kedvesek, hogy magukhoz fogadják ezt a szegény, árva gyermeket! Ha meghal, arra kérem önöket, hogy temessék el, és én akkor nagyon boldog leszek... Nem engedhetem meg magamnak ugyanis azt sem, hogy tisztességgel eltemessem.”
Ezt a névtelen levelet egy csecsemő mellett találták a kosárban New York városában az 1860-as években, amelyet az úgynevezett könyörületes nővérek menedékháza elé helyeztek el. Az intézményt a talált gyerekek megsegítésére hozták létre és üzemeltették az apácák.
1854 és 1929 között, összesen 73 évig elhagyott gyerekek tízezreit szállították vonaton a keleti partoktól a középnyugati országrészig, hogy elsősorban protestáns, mezőgazdasággal foglalkozó családok fogadják be őket. Az árvák között rengeteg ír katolikus akadt, utazásuk pedig hetekbe tellett. A „vidéki” Amerikába ebben az időszakban a becslések szerint mintegy 250 ezer elhagyott csecsemőt és utcagyereket szállítottak. Utóbbiakat – akik leginkább már idősebb kamaszok voltak – a rendőrség szívesen hívta utcapatkányoknak.
Az árvavonat programját Charles Loring Brace, egy connecticuti születésű miniszter és buzgó reformátor vezette be, aki az 1840-es években érkezett New Yorkba és jól ismerte a szegények sorsát. Miután Brace csalódott a karitatív ügynökségek hatékonyságában, ezért 1853-ban megalapította a saját gyermeksegítő szervezetét, a Gyermek Segélyegyletet (The Children’s Aid Society).
„A történet, mint a legtöbb, egy, a nagyvárosba érkező fiatalemberrel kezdődik” – mutatja be az árvák vonatának kezdetét a közelmúltban publikált új dokumentumfilm, a Placing Out. – „A férfi Charles Loring Brace volt, és a város New York, ahová a fiatal presbiteriánus lelkész 1849-ben, a hivatástudattól vezérelve érkezett, hogy segítsen a szegényeken.”
„Mr Brace nagyszerű ötlete nemes célt szolgált” – mondja Sara Jane Richter, az Oklahoma Panhandle Állami Egyetem történelem tanára. – „Megpróbálta a lehető legtöbb embert bevezetni a keresztény életvitelbe, és úgy gondolta, hogy ezt a fontos munkát a fiatalokkal kell kezdenie. Azért is velük, mert felismerte és látta, hogy az úgymond elhanyagolt, elárvult és gyakran elvadult gyermekekből lehetnek a jövő bűnözői”
Brace a megfelelő helyre érkezett, ugyanis a 19. századi Amerikában a New York-i társadalmi struktúra bizony gyakran állt hadilábon a bevándorlók folyamatos beáramlása miatt. A manhattani Five Point-i szomszédságában például 1825-ben alakult ki Amerika első nyomornegyede.
Brace és más evangélikus vallású protestánsok érdeklődésének középpontjába az amerikai városokban élő, szegény emberek kerültek, akiknek többsége ír katolikus volt. Az éhínség és a kétségbeesett Amerikába való áttelepülés számtalan családot tört össze még azelőtt, hogy megérkezhettek volna az amerikai városokba. Ott aztán szembesültek az igen alacsony bérekkel, a politikai fanatizmussal és a szörnyű lakáskörülményekkel.
Az aktivista elhivatottan dolgozni kezdett a szegények megsegítésén. Bár a korabeli beszámolók szerint minden bizonnyal olyan ember volt, akit mélyen megmozgatott a szegények, különösen a gyerekek sorsa, mégis úgy tekintette őket, mint „barbárok” vagy épp egy „útonálló osztály” tagjai, akik egy nap szavazhatnak.
„Ha a társadalom nem tesz lépéseket ezeknek a csavargóknak, tudatlanoknak, irányítatlan gyermekeknek a reformjára, Amerikát hamarosan el fogja lepni a csőcselék” – figyelmeztette az embereket Brace, aki önéletrajzában „A veszélyes osztályok és az én húsz évem közöttük” (The Dangerous Classes and My Twenty Years Among Them) homályos címet adta ennek az életszakaszának.
Brace 1872-ben megjelent könyvében a következő szavakkal illette New York fiatal bandáit:
„Sokkal brutálisabbak, mint a parasztok, akiktől származnak, ráadásul nagy csapatokban bandáznak, melyekben hatalmas az összetartozás érzése. Olyan neveket adnak maguknak, mint a „Halott nyúl” (Dead Rabbit) vagy épp az Ocsmány Dugó (Plug-ugly). Gyakran vannak a csoportoknak meghatározott céljaik, és egy ember meggyilkolása semmiség számukra. Készen állnak a bűnözés minden fajtájára, nem számít, hogy az mennyire véres, vagy épp, hogy mennyire kell lealacsonyodni hozzá.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Sokszor napokig viselte ugyanazt a ruhát Hetty Green, a milliárdos üzletasszony 19:05
- Többször vezette ki Franciaországot a válságból Charles de Gaulle 16:05
- Tutanhamon sírjának felfedezésével mindenkit lenyűgözött Howard Carter 15:05
- Olümpiasz sem tudta megakadályozni fia, Nagy Sándor dinasztiájának bukását 09:06
- Inspiráló nőknek is otthont adott a tiszadobi Andrássy-kastély 09:05
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila tegnap
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre tegnap
- Elkezdődött a nevezés a Kecskeméti Animációs Fesztiválra tegnap
