Az alfödi parasztpolgári életmód öröksége a homokbuckákon

Rejtélyes kapcsolat a betyárvilággal

A kiskunhalasi múzeum 1950–51 folyamán született újjá, az újrakezdés atyja pedig a már idézett Nagy Czirok László volt, akinek helytörténeti és néprajzi kutatásai megkerülhetetlenek a múzeumi történetben. Ő javasolta az illetékeseknek Thorma Jánost is a múzeum névadójának, és bár viták után, de végül emellett maradtak a döntéshozók. De ki is volt Thorma János? Az 1870-ben Kiskunhalason született festő a nagybányai művésztelep egyik alapítója és meghatározó mestere volt, aki a 19. században gyökerező festészeti irányzatok egész sorában kipróbálta magát a történelmi festészettől a naturalizmuson és a realizmuson át a (poszt)impresszionizmusig. Festett tájképeket, portrékat, csendéleteket, de tömegjeleneteket ábrázoló óriástablókat is: talán két legismertebb főműve az Aradi vértanúk, illetve a Talpra magyar! című nagyméretű festmények, amelyek ma a nevét viselő halasi múzeumban láthatók sok más Thorma-mű mellett. Az első világháborút megélt Thorma János Trianon után is tartotta a lelket a nagybányai alkotókban, és végül a Romániához került városban is halt meg 1937-ben.

Az immár Thorma nevét viselő halasi múzeum történetének fordulópontja 1953 volt, amikor is az intézmény máig végleges helyére, a Kolozsváry–Kiss-kúriába költözött. A halasi városháza szomszédságában álló hatalmas, eklektikus polgárház szinte középület-méretekkel büszkélkedhet. Nem véletlenül: a Kolozsváryak a város leggazdagabb famíliái közé tartoztak, és mint a múzeum munkatársaitól megtudtuk, sok legenda keringett a vagyonosodásuk körül. A család a rendes kereskedelmi és állattenyésztési tevékenységével magyarázta a gazdagodást, míg mások azt pletykálták, a környékbeli betyárvilággal való kapcsolataik segítették őket a vagyongyűjtés rögös útján. Ami mára megmaradt, az maga a tágas polgárház, amelynek termeiben 1953 után a Thorma János Múzeum berendezkedett. A költözés évében vette át Janó Ákos a múzeum igazgatását az akkor már idős Nagy Czirok Lászlótól. 1960-ra elkészült az épület bővítése, hogy a nagyméretű Thorma-festményeknek is méltó helyet tudjanak biztosítani. Ezekben az évtizedekben Janó Ákos, majd utóda, Vorák József vezetésével alapos és széles körű kutatásokkal és gyűjtésekkel gazdagodott a múzeum, elsősorban a néprajz, a gazdálkodás és a kismesterségek örökségét gondozva. A fentebb idézett Wicker Erika 1979 és 1995 között vezette a múzeumot, ő a munkássága során főként a népvándorlás korára specializálódott.

A Thorma János Múzeumot immár két évtizede Szakál Aurél történész, néprajzkutató, muzeológus vezeti. A múzeum könyvtárszobájában ülünk le beszélgetni vele: nem sokkal korábban jött meg külföldi útjáról, de aznap még indul Pécsre is ügyeket intézni. Szakál kiváltságos embernek tartja magát: halasi születésűként rövid kitérők után a város múzeumába került, ahol nagyszerű elődök nyomdokain folytathatja a tudományos és kultúraszervezői tevékenységet. „A helyemen vagyok, tisztában is vagyok ennek értékével” – mondja. Az intézmény vezetőjének családi örökségéből ered a történelem és a polgári értékek iránti vonzalma, és múzeumigazgatóként is aktív kutatói és szervezői munkával igyekszik az intézményt a városi kulturális élet központjává tenni. Büszke arra, hogy mintegy kétszáz tagja van a múzeumbarátok körének, akik lehetőségeikhez mérten aktívan támogatják az intézmény működését, és akik a múzeumi eseményektől kezdve a közös kirándulásokon át számos programot élvezhetnek egymás társaságában.

Népművelőként kezdte, de intézményvezetőként el kellett sajátítania a menedzseri képességeket is. Az ő és kollégái tevékenységét már a kilencvenes években siker övezte: 1996-ban a Halasi Múzeum Alapítvány, 1998-ban a Múzeumbaráti Kör megszervezésével erősítették a múzeum helyzetét, majd 1998-ra, az 1848-as forradalom és szabadságharc évfordulójára restauráltatták Thorma témába illő két nagy festményét, valamint rendbe hozták a Thorma-galériát is. Az Év Múzeuma kitüntető címet 1998-ban nyerték el, és 1999-ben ünnepelték a múzeum megalapításának százhuszonötödik évfordulóját. Szakál Aurél a múzeum vezetése mellett régóta aktív kutató és könyvszerkesztő is: húsz év alatt csaknem száz kötetet szerkesztett, ami az egyik legkedvesebb elfoglaltság a számára. Maga a Thorma János Múzeum Könyvei sorozat immár a negyvenedik kiadványnál tart; az egyes könyvekben az utóbbi években feldolgozták többek között a névadó festő levelezését, a múzeumalapító Szilády Áron életét, a kiskunhalasi zsidóság történetét, de szenteltek könyvet a halasi népi humornak és a helyi gasztronómiának is.

Szakál Aurél a MúzeumCafénak elmondta: most több mint százezer darabra tehető a múzeum gyűjteménye, amelynek „talapzata” a néprajzi kollekció. Elsősorban a néprajzra és a helytörténetre koncentrálnak, de régészeti, numizmatikai, valamint képző- és iparművészeti anyagot is gyűjtenek. Jelentős a dokumentumtár, a fotótár és a könyvtár gyűjteménye is. Az intézménynek helyet adó Kolozsváry–Kiss-ház az igazgató szerint „polgárlakásnak nagy, múzeumnak kicsi”. Nem csoda, hogy az évtizedek során bővíteni kellett az épületet. A Thorma-galéria 1960-as bővítése után 2011-ben készült el annak újabb meghosszabbítása. A Társadalmi Infrastruktúra Operatív Program keretein belül az Iskolabarát fejlesztés a Thorma János Múzeumban című pályázaton nyertek el kilencvennégymillió forintnyi nettó támogatást az újabb épületszárny felhúzására, ami ma látványraktárként és oktatási, múzeumpedagógiai helyiségekként szolgál. Földszinti részében több mint ezeregyszáz népi kerámia, emeletén kilencven népi bútor van kiállítva, emellett kisfilmek és érintőképernyős pultok segítségével lehet még jobban elmélyedni a múzeum gyűjteményében.

A bővítési hullám azonban nem áll meg itt: újabb nagy fejlesztésre készül a város és a múzeum. Történt ugyanis, hogy a Németországba elszármazott nagybányai Bay Miklós és felesége hatvankilenc nagybányai műalkotást adományozott Kiskunhalasnak – egy feltétellel: mindez egy újabb épületbővítést igényel. A kollekcióban Ferenczy, Ziffer, Hollósy Simon festményei mellett további tizenkilenc Thorma János-mű kerülhet a halasi múzeum birtokába, az intézmény így az ország legnagyobb nagybányai kiállításával büszkélkedhet majd. Az újabb építkezés előkészítése a múzeumigazgató szerint folyamatban van, a város fő döntéshozói támogatják annak megvalósulását. A tervek szerint 2016 decemberére készülne el a Bay-gyűjteményt befogadó újabb épületszárny.

1. „Oázis” a puszta közepén
2. Rejtélyes kapcsolat a betyárvilággal
3. Az avar koron át a fényes 19. századig

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2010

• Az aradi vértanúk özvegyei
• Jan van Eyck és a Rózsa-regény
• A végzetes vonzerejű asszony
• Rosszéletű nők kalandjai a szabadságharc idején
• Hová lettek a bűnösök?
• Erős, mint a Bors, avagy az első magyar munkásmozgalmi kalandfilm
• A mélység titka: magyar roncskutatók víz alatti kalandjai Fokvárostól a Balatonig
• Az eredeti Széchenyi az igazi
• Charles Lindbergh pálfordulása a technikai vívmányoktól a környezetvédelemig