Ártatlan civilek lemészárlásától az ágyúzó Jeanne d'Arcig: hét tény a százéves háborúról

2018. november 28. 12:48 Múlt-kor

Korábban

Lőfegyverek és lőpor

A százéves háború igen nagy változásokat hozott a katonai stratégia és technológia terén. Egyes történészek szerint ezek önmagukban felérnek egy „katonai forradalommal”, kiváltképpen ami a lőpor használatát illeti. A fejlődés azonban lassú volt: Azincourt-nál például úgy tűnik, a francia tüzérség egyetlen angol íjász vesztét okozta, 1431-ben pedig Jó Fülöp, Burgundia hercege 412 ágyúgolyót lőtt ki Lagny városára, amelyek összesen egy csirke életét oltották ki.

Mindazonáltal a háború végső szakaszában e fegyverek egyre hatékonyabbá váltak. Fontos szerepet játszottak Jeanne D'Arc több csatájában, és az „orléans-i szűzről” úgy tartották, különös tehetsége van a tüzérségi eszközök célzásához. Az 1430-as évek végén aztán VII. Károly francia király (uralkodott 1422-1461) intézkedéseivel egy hivatásos tüzéregységet hozott létre a Bureau-testvérek, Jean – a királyi főtüzér – és Gaspard irányítása alatt.

Ezt követően a franciáknak egyre jobb fegyverek álltak rendelkezésére, ráadásul egyre nagyobb számban, és bizonyították értéküket az egymás után következő ostromokban. A lőporos fegyvereknek köszönhetően korábban nem látott gyorsasággal tudták visszaszorítani az angol erőket. 1437-ben a gascogne-i Castelnau-de-Cernès várát szinte teljesen lerombolták, más esetekben – mint például 1451-ben Bourgnál – pusztán a tüzérség felvonultatásával sikerült elérniük az ellenség azonnali megadását.

Ekkoriban kezdődött a tüzérség egyre sikeresebb alkalmazása az ostromok mellett a csatamezőn: az 1450-es formigny-i csata volt az első, amelyben döntő szerepet játszott. A csata elején a franciák lovasrohamát visszaverte az íjászok által támogatott angol gyalogság. Nem sokkal később azonban megérkeztek a Bureau-testvérek két hátultöltős ágyúval, amelyek kerekes állványokra voltak szerelve. Ezek viszonylag nagy tűzgyorsasággal tudtak tüzelni nagyobb távolságból, mint ameddig az angolok hosszúíjai elvittek. Habár további erősítésekre volt végül szükség a csata eldöntéséhez, kétségtelenül nélkülözhetetlen volt a francia hátrány leküzdéséhez a két ágyú.

Ennél is fontosabb szerepet játszott a tüzérség 1453-ban Castillonnál, ahol az angol csapatok rátámadtak a francia táborra, amelyet e fegyverekkel védtek. A beszámolók szerint minden egyes lövésük hat angolt ölt meg, valódi mészárlást produkálva. E csatát tekinti a történetírás a százéves háború végének, melynek eredményeképpen Calais kivételével minden franciaországi birtokát elvesztette az angol korona.

előző oldal 7 / 7