Angliában egykor egy seprűnyélen is elég volt átugrani az érvényes házasságkötéshez

A gyűrűk

Az 1680-as években Henry Swinburne angol író már kiemelte a gyűrűceremónia fontosságát: „Gyűrűt adni és kapni mindenek felett álló Jel, mely a házassági szerződéskor a leggyakoribb.”

Swinburne szerint egyáltalán nem fontos, a gyűrű milyen anyagból készült, mivel lényegét alakja adja: „kerek, és vég nélküli.” Ez azt jelképezi, a pár „kölcsönös szeretete és szívélyes érzései körforgásban folynak egyiktől a másikhoz.”

Hogy miért éppen a bal kéz negyedik ujján kell őket viselni? Az író e magyarázattal szolgál: „Van egy vérér, amely ama negyedik ujjtól a szívbe fut.”

A templomi esküvő

Nagy-Britanniában csupán a 18. században vált kötelezővé a templomban megesküdni ahhoz, hogy a házasság jogi erőre emelkedjen.

A „common law”, azaz a hagyományos angolszász szokásjogból eredő mindennapi törvényrendszer addig szinte bármilyen informális, közös eskütételt elfogadott, ezek közé tartozott a földre fektetett seprűnyélen egyszerre átugrás népszokása is.

Az egyházi nyilvántartás – és a felszentelt pap jelenlétének – előírása kölcsönözte a ma is ismert komolyságot és formalitást a korábban gyakran könnyed ceremóniának. A népszokások közül azonban sok megmaradt: még a későbbi IV. György angol király is végrehajtotta a seprűs mutatványt titkos „esküvőjén” szeretőjével, Maria Fitzherberttel 1785-ben.

1. A gyűrűk
2. A fehér menyasszonyi ruha

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek