2020. nyár: A magyar film 30 felejthetetlen pillanata

A spanyolnáthával is fel tudta venni a harcot a vérplazmás kezelés

2020. április 2. 14:41 Múlt-kor

A 20. század folyamán a diftéria, a spanyolnátha, a kanyaró és a hantavírus ellen is a legkorábbi sikeresen bevetett eljárás az úgynevezett vérplazmás kezelés volt, amely ugyan hatékonyságban nem érhet fel egy vakcinával, azonban jelentősen képes növelni a túlélés esélyét a fertőzöttekben.

tábori kórház
Amerikai tábori kórház a Naktong folyó közelében a koreai háború idején, 1950. augusztus (kép forrása: Flickr)

A gyógyultak segítenek a betegeken

1934-ben egy pennsylvaniai magániskolában az intézmény orvosa, J. Roswell Gallagher új, igen kockázatosnak tűnő megoldással próbált meg küzdeni a diákok közt kitörő kanyarójárvány ellen: egy nemrég súlyos kanyarófertőzésen már átesett diáktól vett vért, és az ebből nyert vérplazmát juttatta 62 másik fiú véráramába, akik a legmagasabb fertőzési kockázatnak voltak kitéve.

A fiúk közül végül csak hárman kapták el a betegséget, és ők is csupán enyhe tüneteket produkáltak.

Habár a konkrét módszer újdonság volt, a tudomány számára az elv nem volt ismeretlen. A legelső orvosi Nobel-díjat 1901-ben éppen az az Emil von Behring kapta, aki a gyermekekre különösen halálos diftéria ellenszerét fejlesztette ki.

Úttörő módszerének lényege az volt, hogy a betegek immunrendszerét a betegségen már átesett állatok véréből vett antitestekkel erősítette meg, közvetlen injekcióval.

A vérplazmájás kezelés működése

Von Behring antitestes kezelése nem nevezhető vakcinának, azonban a gyógyultak vérplazmájával való kezelés első példájának tekinthető – amelynek jelenleg szakmai körökben az új koronavírus elleni küzdelemben való felhasználását is fontolgatják.

A gyógyult egyének plazmája másképp lép kapcsolatba az immunrendszerrel, mint a védőoltások. Amikor az ember vakcinát kap, immunrendszere maga termel antitesteket, amelyekkel a célba vett patogént a jövőben is képes lesz leküzdeni. Ezt nevezi az orvostudomány aktív immunitásnak.

A gyógyultaktól vett vérplazma úgynevezett passzív immunitást nyújt. A szervezet ebben az esetben nem állít elő saját antitesteket, helyette „kölcsönveszi” a másik, a fertőzést már leküzdött egyén (vagy állat) által előállítottakat.

A vakcinával ellentétben ez nem nyújt életre szóló védelmet, de a „kölcsönvett” antitestek óriási mértékben lecsökkenthetik a felépüléshez szükséges időt, és a különbséget jelenthetik élet és halál között.

2020. nyár: A magyar film 30 felejthetetlen pillanata
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
7 960 ft 6 490 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 9 990 Ft
Vérplazma adagolása egy hordágyon fekvő amerikai katonának Koreában, 1950. augusztus 10. (kép forrása: Flickr)Emil von Behring (kép forrása: Wikimedia Commons)Védőmaszkos rendőrök a Washington állambeli Seattle-ben, 1918. december (kép forrása: Wikimedia Commons)Az amerikai légierő egészségügyi technikusa vizsgál egy beteget a Utah állambeli Hill légibázison, 2020. március 31. (kép forrása: edwards.af.mil)

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!