A skót nemzeti étel történetét majdnem annyi rejtély övezi, mint a Loch Ness-i szörnyet

Mesés kezdetek

Kinek van igaza? Nehéz kérdés. A haggis eredetét homály fedi, nem lehet tudni, hol – és mikor – született. Egyesek szerint még a rómaiak hozták magukkal. Bár kevés rá a bizonyíték, az ő változatuk a hús tartósításának kezdetleges módszereként szolgálhatott vadászatok során.

Egy állat elejtése után a belsőségeket vagy azonnal el kellett fogyasztani, vagy tartósítani. Ez a vadonban vagy egy mező közepén nem volt a legegyszerűbb feladat, így a szerveket feldarabolták, besózták, az állat gyomrába tömték vagy a csepleszbe (a hashártya egy részébe) csavarták, majd megfőzték, néha az irhából készült mondvacsinált üstben. Az eredmény nem volt szép, de hetekig ehető maradt – és semmi nem ment kárba.

Mások szerint a proto-haggist a vikingek hozták magukkal Skandináviából valamikor a nyolcadik és tizenharmadik század között. A viktoriánus nyelvész, Walter Skeat a szó gyökét (hag) a „vágni, darabolni” jelentésű óészaki hǫggva szóra vezette vissza. Eszerint a haggis „felaprított dolgot” jelentett, és neve a belsőségek töltés előtti előkészítésére utalt.

Megint mások szerint az étel francia találmány. Walter Scott rámutatott, hogy a hag a francia hacher igéhez is igencsak hasonló, ami – akárcsak a hǫggva – annyit tesz: „(apróra) vágni”. A Skócia és Franciaország között fennálló történelmi viszony (az úgynevezett Ősi Szövetség, Auld Alliance) ismeretében elképzelhető, hogy a modern crépinette egy korai formája került át valamikor 1295 után.

Csakhogy egyik elmélet sem igazán meggyőző, mindegyik alapvetően spekuláció. Mivel kolbászszerű ételek igen régtől Európa-szerte megtalálhatók, legalább ennyire valószínű, hogy a haggis őse valahol a Brit-szigeteken alakult ki. A „hol” azonban bizonytalan. Ha a maihoz hasonló módon birkából készült, akkor bárhol és bármikor megjelenhetett.

A legkorábbi feljegyzések egy haggisra hasonlító ételről Angliából származnak. Először az 1390 körüli The Forme of Curyben (kb. A főzés módja), egy II. Richárd király „szakácsmestereinek legfőbbjei” által írt kezdetleges szakácskönyvben jelenik meg az afronchemoyle. Bár ez igen kevéssé hasonlít a modern haggishez, a recept apróra vágott hús disznócsepleszben történő megfőzését írta elő, ami a jelek szerint a király asztalára illő finomságnak számított.

1. Mesés kezdetek
2. Egy angol „puding”?
3. Skóttá válni
4. Egy kitalált hagyomány

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

19. Magyarország a második világháborúban
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• Olaszország átállása adta meg a löketet Magyarország német megszállásához
• A pokol hajnala: 500 ezer szovjet katona zúdult az erőddé nyilvánított Budapestre
• Ma is rejtély, kik és milyen okból bombázták le Kassát
• A legjobb magyar felszerelés is kevésnek bizonyult a Don-kanyar embertelen viszonyai közt
• Szándékosan hitették el a szövetségesek Kállay Miklóssal a balkáni partraszállás gondolatát
• Sztójay Döme, a magyar Quisling
• "A népirtáshoz időnként elegendő néhány száz pokolian elszánt ember"
• Marhacsordákat is bombáztak a szövetségesek Magyarországon
• "Kétségbe esve várjuk, hogy mi lesz velünk, ha itt ér a tél"