A női uralkodók nagyobb valószínűséggel háborúztak, mint férfi társaik

2019. november 16. 12:31 Múlt-kor

Amennyiben egy ország trónján nő ült az újkor évszázadaiban, egy új kutatás szerint jóval nagyobb esély volt arra, hogy háborúba keveredik az adott állam. Az amerikai felmérés szerint 39 százalékponttal nagyobb valószínűséggel jelentett államközi összecsapást a női országlás. Azt is hozzá kell tenni azonban, hogy ekkor nagyobb eséllyel is bővültek az országhatárok, mint a férfiak regnálása esetében.

I. Erzsébet angol királynő, Nagy Katalin orosz cárnő és Kasztíliai Izabella

Korábban

Gyakran mondogatjuk, hogyha az országok élén egytől egyig nők ülnének, illetve ültek volna egykoron, nem lennének háborúk, béke honolna, és a múlt sem lenne telis-tele véres háborúzások emlékeivel. Az alapvető elgondolás ugyanis az, hogy a szebbik nem képviselői kevésbé harciasok a férfiakhoz képest. A királynők esetében azonban ez az állítás biztosan nem állja meg a helyét egy tanulmány szerint.

A Chicagói Egyetem és a virginiai College of William & Mary kutatói górcső alá vették az 1480-1913 közötti időszakot, hogy megnézzék, valóban békésebbek voltak-e azon évtizedek, amikor egy-egy államot nők irányítottak. Elsősorban Európában néztek körül, egészen pontosan 18 ország 193 uralkodójának regnálási időszakát vették elemzés alá.

Ezen monarchák közé bekerült az Anglia nagyhatalmi alapjait megteremtő, 1588-ban a spanyol Armadát is legyőző I. Erzsébet angol királynő, az orosz birodalmat felvirágoztató Nagy Katalin cárnő, de Kasztíliai Izabella is, akinek köszönhetően létrejött a gyarmatosításban és a világ addig ismeretlen részeinek meghódításában jeleskedő Spanyol Királyság.

A kutatók megállapították, hogy amennyiben egykoron egy államalakulat élén nő állt, valószínűbb volt, hogy ezen ország részt vett egy fegyveres konfliktusban, mintha egy férfi vezette volna. Egészen pontosan 39 százalékponttal volt nagyobb ennek az esélye. Sőt, a királynők nagyobb valószínűséggel foglalták el az általuk megtámadott földterületet, mint férfi társaik.

Ennek egyik okaként gyakran megemlítik, hogy a régmúlt világ férfiak dominálta társadalmában úgy vélték, a nők nem a trónra valók, ugyanis a gyengeséget szimbolizálták. Egy nő által kormányzott, vagyis – mint vélték –„sebezhetőbb” területet ennek köszönhetően nagyobb valószínűséggel támadta meg az ellenség. Ugyanakkor az elv fordítva is igaz lehetett. Mivel a királynők bizonyítani akarták rátermettségüket, ők maguk is gyakrabban indították meg seregeiket szomszédjaik felé. A tanulmány szerzői igyekeznek megcáfolni ez utóbbit, a női uralkodók ugyanis nem csupán a regnálásuk elején küldték harcba csapataikat – jelezve tettrekészségüket –, hanem uralkodási idejük legkülönbözőbb pontjain.

Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy a női uralkodók vérszomjasabbak lettek volna a másik nem képviselőinél, csupán azt jelzi, hogy a férfiak dominálta világban sokszor kénytelenek voltak háborús hajlandóságuk kifejezésére. A tanulmány azt követően íródott, hogy Steven Pinker kanadai író az állította, a világ összes háborúját és népirtását a férfiak tervezték. Érdemes megemlíteni Francis Fukuyama amerikai író álláspontját is, miszerint a női uralkodók arányának elmúlt évtizedekben történő gyarapodása a béke növekedéséhez vezetett szerte a világon.