A „medvezászlós forradalom”, avagy a független Kalifornia rövid életű álma

Távol Mexikóvárostól, Kalifornia territóriuma gyakorlatilag autonóm státusban létezett névleges vezetésétől, legyen az Új-Spanyolország, vagy az új, független mexikói állam. Amikor az Egyesült Államok és Mexikó 1846-ban hadba vonultak egymás ellen, Kalifornia megszerzése James K. Polk elnök egyik elsődleges célja volt.

A Mexikó által Alta Californiának nevezett tartományban élő amerikai, angol ajkú telepesek a szabadságról álmodtak – némelyek szívesen csatlakoztak volna az Egyesült Államokhoz, mások egy független Kaliforniai Köztársaságot láttak volna helyénvalónak. John C. Frémont felfedező és későbbi politikus éppen egy kisebb csoport élén mérte fel a későbbi amerikai Nyugatot, amelyet ekkor az angol ajkúak még szintén Mexikónak hívtak. 1846. május 8-án az éppen Kaliforniában lévő Frémontot egy futár utolérte egy levéllel, amelyből értesült a közelgő háborúról, valamint engedélyt kapott arra, hogy „agresszív akcióba” lépjen a helyi mexikóiakkal szemben.

Frémont korábban már próbálta a mexikói állam elleni lázadásra bírni a helyieket. A parancs átvétele után folytatta útját nyugat felé. Korábbi kísérletei már megalapoztak következő lépésének: kevesebb mint 100 emberből álló csapata mellé kezdett embereket gyűjteni, hogy megtámadják a Sonoma városánál fekvő mexikói katonai helyőrséget.

Hasonlóan Texashoz, Kaliforniába is egyre több amerikai költözött, akik művelhető földet kerestek. Közülük sokan a San Francisco-öböltől északra található Sonoma körül telepedtek le, a tartomány mexikói kormányzója, José Castro rosszallását kiváltva. Az egyre növekvő feszültség közepette az amerikai telepesekhez az a hír jutott el, hogy egy Mariano Vallejo nevű mexikói tábornok katonai támogatást készít elő a kormányzónak, és nagy számú lovat szállítanak Vallejo számára a térségbe, hogy elűzze a telepeseket. Válaszul az amerikaiak, akik bizonyos szinten már korábban megszervezték magukat mexikói vagy indián támadások elhárítására, elhatározták, hogy megakadályozzák a lovak célba jutását.

Mindeközben Frémont barátságos, de távolságtartó maradt a telepesekkel, nehogy idő előtt belekeverje az eseményekbe az amerikai kormányt. A mexikóiak elleni rajtaütést a „Dadogó Zeke”-nek becézett Ezekiel Merritt vezette, akiről azt mondták, „izmos testalkatú, szigorú negyven éves férfi, vonásai kemények, szemei vérben úsznak, beszédében különös módon dadog. Egész megjelenése és viselkedése olyan férfira vall, akit valamilyen bosszús, részegítő szenvedély hajt.” William B. Ide és mások társaságában, összesen körülbelül tízen indultak június 9-én reggel elkötni a mexikói lovakat.

Akciójuk sikeres volt, a ménes őreit teljes meglepetésként érte. Merritt és emberei Frémont táborához vitték a lovakat, majd további emberek toborzásába fogtak. Június 13-ára sikeresen duzzasztották fel harmincra felkelőcsoportjukat. Következő lépésüket vitatták: többen azonnal a mexikói kormánycsapatok elleni támadás mellett voltak, mások, tekintve kis számukat és a hivatalos amerikai támogatás hiányát, amellett érveltek, hogy további embereket kellene gyűjteniük és szervezettebb erővé formálni magukat. Ide átvette a csoport parancsnokságát, és kiáltványt intézett Sonoma népéhez, melyben forradalom kezdetét jelentette be. A megmozdulás a „medvezászlós forradalom” néven vált ismertté.

Ide ezután levelet írt Stockton sorhajókapitánynak az amerikai haditengerészetnél, akiről úgy tudták, nem sokára San Franciscóba érkezik. A levélben a zsarnokság ellen fegyvert ragadni kénytelen népről írt, utalva Texas Mexikó ellen vívott függetlenségi harcára, valamint magára az amerikai függetlenségi háborúra. William Todd, a medvés zászló tervezője lett a követ, akit megbíztak a levél kézbesítésével.

Végül a U.S.S. Portsmouth nevű hajó futott be San Francisco kikötőjébe a környékbeli amerikaiak biztonságát szavatolandó. Ennek kapitánya, John B. Montgomery kijelentette, közvetlenül nem fogják támogatni a függetlenségi mozgalmat, de a Mexikó és az Egyesült Államok között kitörő háború esetén ellátják őket fegyverrel és munícióval. A háború nyilvánvaló közelségén felbuzdulva a medvés zászló alatt vonulók Sonomán kívül is elkezdték terjeszteni üzenetüket, és összefogtak a San Franciscótól északra élő amerikai telepesekkel.

A kis számú telepesnek nem a gyéren jelen lévő mexikói csapatok voltak a fő ellenségei, hanem Kalifornia spanyol ajkú lakossága. A helyiek elszántan védték megszokott autonómiájukat, mind a telepesekkel, mind a később bevonuló amerikai hadsereggel szemben. A két oldal már június 19-én összecsapott, amikor két puskaport szállító telepest elfogtak a kaliforniaiak, majd brutálisan megcsonkították és kivégezték őket. Június 23-án magát Toddot is foglyul ejtették, de egy csoport telepes sikeresen kiszabadította – egy William Ford nevű férfi 19 emberrel meglepetésszerű támadást hajtott végre csaknem 90 kaliforniai ellen.

A forradalom teljességgel kicsúszott tehát Frémont kezéből, és résztvevői egyszerre küzdöttek a kaliforniai gerillák és a korlátozott számú mexikói haderő ellen. Látva, hogy a mexikóiak Sonoma visszafoglalására készülnek, valamint miután több titkos levélben megbizonyosodott róla, hogy Ide megfelelő vezető, Frémont és hetven-egynéhány lovas lövésze csatlakozott a telepesekhez Sonománál, mielőtt Castro kormányzó csapatai megérkeztek. Frémont Június 25-i megérkezése után megelőző csapásba kezdtek.

Frémont elindult Forddal, aki rajtaütést hajtott végre egy gerillacsoporton, miközben egy Joaquín de la Torre nevű mexikói százados a különféle gerillákat egybe igyekezett gyűjteni, és San Rafael városa felé visszavonulni velük. Őket Ford emberei tovább követték, időnként rajtuk ütve. Castro kormányzó eközben maga Sonoma ellen vonult. Ide igyekezett a lehető legjobb védelmet felállítani, de nem sok eséllyel szállhatott volna szembe a mexikóiakkal. Szerencséjére Frémont és lovasai időben visszaértek, ekkora erővel pedig már nem bocsátkozott harcba a kormányzó.

Július 1-jén Ide javasolta, hogy a San Francisco-öböl déli partján élő amerikaiak megsegítésére küldjenek fegyvereket és embereket, Frémont azonban ellenezte az ötletet. Ide tovább kardoskodott saját „főparancsnoksága” mellett, de lassan felismerte, hogy már nem bír valódi erővel a forradalom felett. Emberei közül valójában egyedül ő hitt a független Kaliforniában.

Eddigre az amerikai haditengerészet nagyobb erőkkel is megérkezett Kaliforniába, és a mexikói-amerikai háború már a következő szakaszába lépett. Július 9-én Joseph Revere sorhajóhadnagy amerikai zászlókkal érkezett Sonomába, amelyek átvették a független Kalifornia medvés zászlóinak helyét. A medvés zászló végül módosított formában a mai napig Kalifornia állami zászlaja.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tél
Múlt-kor magazin 2010

• Magyar békefenntartók Kínában: haditengerészek a felkelők ellen
• Egy világrekorder magyar stewardess 27 ezer órája a levegőben
• Interjú Oborni Terézzel
• Paraszt Bruegel. Egy holland humanista élete
• Elhurcolva és elhurcolva. Lajos Iván próféciája 1939-ben
• A szovjetterror fehérorosz áldozatai, avagy a Kuropati erdő borzalmas titka
• Anyatejút. A szoptatás kultúrtörténete
• Csellóval a frontra. Egy kalocsai körorvos különleges kalandjai
• Prodam Guidó szenzációs akciója: az első repülés Budapest felett