A magyar és a német nép sorsát is meghatározta a Habsburgok königgrätzi veresége
2017. július 3. 11:26 MTI
Százötvenegy éve, 1866. július 3-án vívták a porosz-osztrák háborút eldöntő königgrätzi csatát. A porosz győzelemmel végződő ütközet eldöntötte, hogy a német egység a Habsburgok nélkül valósul meg, és a csata kimenetele felgyorsította az osztrák-magyar kiegyezési tárgyalásokat.
Korábban
Németország a 19. század második feléig a mondás szerint csak földrajzi fogalom volt, területén háromszáznál is több államalakulat osztozott. Az 1815. évi bécsi béke alapján létrejött a Német Szövetség, amelyhez 34 állam és 4 szabad város csatlakozott, majd 1834-ben a Vámunió (Zollverein), amely - a Habsburg Birodalom területeit kivéve - a Német Szövetség államait tömörítette. Az 1848-as forradalom idején az egység megteremtésére tett demokratikus kísérlet elbukott, és nyilvánvalóvá vált, hogy az vagy a Habsburgok, vagy a katonai nagyhatalom Poroszország vezetésével valósul majd meg.
A Habsburgok nehezen tudták eldönteni, hogy Németországhoz vagy soknemzetiségű birodalmukhoz köti-e őket hivatásuk, ugyanakkor a porosz Hohenzollernek elszántnak mutatkoztak arra, hogy a Zollverein területén létrehozzák az egységes német államot. Az 1862-ben kinevezett porosz miniszterelnök, Otto von Bismarck programbeszédében kijelentette: Európa nagy kérdéseit nem beszédekkel és többségi határozatokkal, hanem vérrel és vassal döntik el. Ennek szellemében alkotmányos konfliktusokat vállalva áterőszakolta a hadügyi reformot, és létrehozta Európa legerősebb hadseregét. 1864-ben még Ausztriával szövetségben szerezte meg Dániától Schleswiget és Holsteint, de a két győztes hatalom csak nehezen tudott megegyezni az elfoglalt területek felosztásáról.
A porosz-osztrák háború 1866-ban formailag a Német Szövetség reformja és a Schleswig-Holstein körüli konfliktus miatt robbant ki, lényegében azonban a kisnémet vagy nagynémet egység kérdését döntötte el. Bismarck 1866. április 9-én javasolta, hogy hívjanak össze az általános választójog alapján választott össznémet nemzetgyűlést, amit Ausztria elutasított. Bismarck erre azt indítványozta a német kormányoknak, hogy Ausztria nélkül szervezzék újra a Német Szövetséget, s a két ország között június 14-én beállt a hadiállapot. Tizenkét német állam - köztük Szászország, Hannover és Württemberg - Ausztria mellé állt, a poroszok oldalán harcolt a 17 észak- és középnémet állam.
A háború sorsát a csehországi Königgrätz (Hradec Kralové) és Sadowa (Sadová) között vívott csata döntötte el július 3-án. A mintegy 215 ezres, a Ludwig von Benedek táborszernagy vezette osztrák sereggel szemben 130 ezer porosz katona sorakozott fel Helmuth von Moltke parancsnoksága alatt. Az előnyösebb, erődített pozíciókat elfoglaló osztrákok eleinte visszaverték a porosz rohamokat, majd fölénybe is kerültek, de Benedek elmulasztotta a pillanatot, amikor áttörhette volna a porosz centrumot. Nem sokkal később megérkezett a porosz koronaherceg, a későbbi III. Frigyes császár vezényelte, 93 ezer fős 2. porosz hadsereg, amely az osztrák jobbszárny oldalába került. Miután a poroszok lovasrohammal elhallgattatták az osztrák tüzérséget, majd a balszárny összeomlott, Benedek elrendelte a visszavonulást.
Az ütközetben a poroszok mintegy 9 ezer, az osztrákok 31 ezer katonát veszítettek. A poroszok elsősorban új, nagy hatótávolságú, hátultöltős, gyújtószeges ismétlő puskáiknak köszönhették győzelmüket, s ők használták ki először az utánpótlás vasúti szállításának valamennyi előnyét. A csata után Benedeket leváltották, de a háború sorsa eldőlt. A poroszok tovább nyomultak előre, s néhány kisebb összecsapás után az osztrákok letették a fegyvert. Az augusztus 23-án megkötött prágai béke feloszlatta a Német Szövetséget, Ausztria 20 millió tallér háborús kártérítést fizetett, és elvesztette Velencét, amely előbb Franciaországhoz, majd Olaszországhoz került. Augusztus 18-án létrejött az Északnémet Szövetség, az 1871-ben kikiáltott Német Császárság magja. A csatavesztés nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a bécsi udvar felvegye a tárgyalásokat a magyar politika vezéralakjaival, s a következő évben megszülessen az osztrák-magyar kiegyezés.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
25. Magyar–török küzdelmek és együttélés a 15–17. században
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés
- Hogyan került Erdély Habsburg uralom alá?
- Sohasem vesztett csatát Mátyás legendás hadvezére, Kinizsi Pál
- 10 tény az Oszmán Birodalomról
- Dárdára tűzve hordozták körbe a törökök az első csatában elesett magyar király fejét
- Erdély és Lengyelország számára egyaránt virágkort jelentett Báthory István uralkodása
- A fegyelem hiánya miatt mondott csődöt Nikápolynál a lovagi harcmodor
- Az öngyilkosságot fontolgatta II. Mehmed szultán a nándorfehérvári vereség után
- Előkerültek a mohácsi csata maradványai
- Aki kávét ivott, elvesztette a fejét IV. Murád szultán uralma idején
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila 19:05
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre 17:44
- Elkezdődött a nevezés a Kecskeméti Animációs Fesztiválra 14:20
- Nyugdíjba vonulás után is rendkívül népszerű maradt Both Béla 09:50
- Csaknem húsz évet kellett várni az Erzsébet híd újjáépítésére 09:05
- VIII. Henrik egyházszakadási törekvéseiért kis híján I. Jakab bűnhődött tegnap
- Vasmarokkal irányította Spanyolországot Francisco Franco tegnap
- Koncertjeinek bevételét gyakran fordította jótékony célokra Anton Rubinstein tegnap